Kedves Olvasó!


A címben szereplő kisfiú november végén születik meg Budapesten egy szerelem gyümölcseként, ami bearanyozza az életem lassan 3 éve...


A weboldalon találtunk egymásra, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a lehetőséget, mert AKI MER, AZ NYER!


Hálásan gondolok erre a számomra csak jót hozó oldalra !


Köszönettel:

Rita

Kedves Szerkesztőség és Látogatók!

Szeretném veletek megosztani a Mi sikertörténetünket:
2010 nyarán egy álmatlan éjszakán látogattam meg először a párom.hu oldalát. Pár órás keresgélés után találtam rá Dezsőre. Egy "instant kacsintással" üdvözöltem,majd elkezdtünk e-mailezni. Pár levélváltás után megbeszéltünk egy találkozót. Kezdettől fogva éreztem,hogy olyan természetes a jelenléte. Nincs izgulás,nincs feszengés. Olyan volt,mintha már jó ideje ismernénk egymást. Néhány hónappal ez után össze is költöztünk. Áprilisban egy olaszországi utazás alkalmával megkérte a kezem. Mondanom sem kell,hogy mi volt a válaszom és hogy mennyire boldog voltam :-)
Azóta már az esküvőt szervezzük,ami jövő augusztusban lesz. Hamarosan babát is szeretnénk és akkor beteljesülne az igazi sikertörténet :)
Ő az a férfi,akit mindig is kerestem! Amolyan "zsák meg a foltja,vagy borsó meg a héja" páros vagyunk. Támogatjuk egymást és kézenfogva vesszük az élet nehézségeit. Minden nap hálát adok a sorsnak,hogy összehozott Minket. A legjobb dolog ami eddig valaha történt az életemben!
Köszönöm Nektek!

Nóri és Dezső

Tisztelt Társkereső!

Egy rossz házasságon vagyok túl.Itt már próbálkoztam korábban is a társkereséssel, de folyton csalódtam. Reményt vesztve már nem is foglalkoztam a dologgal csupán beléptem minden nap, hogy megnézett-e valaki. Sosem történt semmi, mivel képet sem akartam föltenni,az adataim valódiak voltak, de a bemutatkozásomba az ellenkezőjét írtam, mint amilyen vagyok. Csúnya,dagadt, nem szeretek nevetni….Aztán egy nap írt valaki röviden, válaszoltam neki. Elvált ő is. Elkezdődött az ismerkedés,levelezés. Nem cseréltünk képet,de a lelkünk nagyon egyezett. Aztán eljött a találkozás pillanata. Előttem állt egy magas,barna pasi,egy gyönyörű vörös rózsával. Végig beszélgettük az egész délutánt. Udvarias, kimért, nem szemtelen, nem nyomulós, humoros, kedves volt és belopta magát a szívembe. Nagyon örültem, azt gondoltam, hogy ilyen férfi már nem létezik. A következő találkozást alig vártuk. Ismét végig beszéltük a délutánt,mindenféléről. Még a kezemet se merte megfogni, hozzám se mert érni. A következő randi előtt elestem és lábsérülésem lett. Mondtam neki,hogy ne sétálós program legyen. Megkérdezte,hogy lenne-e kedvem megnézni a munkáit,ugyanis ő díszmű kovács. Igent mondtam. Elvitt magához,megmutatta a munkáit, egyszerű otthonát. A fél éjszakát végig beszélgettük és tisztességes módon, egy újjal sem ért hozzám, amikor kértem haza hozott. Az érzések egyre jobban elmélyülnek közöttünk és ezt szerelemnek hívják. Igen! Szerelmesek lettünk. Olyan mintha az élet egymásnak teremtett volna minket. Szinte hihetetlen, hogy egymásra találtunk és boldogok vagyunk. Köszönjük ezt a lehetőséget. Erika és Laci

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretnénk megosztani a T.Szerkesztőséggel egy újabb sikertörténetet.
István és Ágnes társkeresők voltunk az oldalon akik meg akarták találni a párjukat az életük hátralévő részére. Rövid levélváltás után amely az őszinteséget mutatta személyes találkozás során megerősödött AZ érzés egymás iránt. A személyes találkozások AZ őszinte beszélgetések egyre inkább azt sugallták, hogy egymás nélkül nem tudunk élni, így az összeköltözés gondolata mára megvalósult. Minden percet boldogan élünk át egymást segítve a megoldásra váró helyzetekben. Az oldalról mindketten töröljük magunkat és további sok sikert kívánunk a társkeresőknek!

Üdvözlettel: Ágnes és István

A mi sikertörténetünk napra pontosan egy évvel ezelőtt 2010.07.28-án kezdődött, amikor is nagynéném tanácsára (akinek mai napig hálás vagyok ezért,és itt szeretném egyben megköszönni neki) regisztráltam magam a párom.hu-ra. Sokáig ellenkeztem,de végül mégis megtettem. Másnap elég sok levelet kaptam, mégis egy levél volt az, ami igazán megfogott. Azt gondoltam biztosan valami "sablon" levél, olyan hosszúra sikerült a levél írójától, ezért egy kicsit óvatos lettem vele. Elkezdtünk levelezni egymással, mire alig váltottunk néhány sort már a találkozást fontolgattuk. Úgy döntöttem meg kell próbálnom, úgyis a személyes találkozás lesz a döntő mindkettőnknek. Emlékszem talán sohasem izgultam annyira,mint azon a napon,megbeszéltünk egy forgalmas, de egyben nevezetes helyszínt. Ekkor megláttam ŐT, akire egész életemben vártam. Mondanom sem kell, úgy viselkedtünk, mint két gyerek...:). Ahogyan a beszélgetésünk során kiderült a mostani párom (férjem:)), nem volt olyan szerencsés, mint én, ugyanis ő nagyon sok lánynál próbálkozott (szerencsére nem sok sikerrel :)). Ezek után elég érdekes volt azt elmondanom, hogy nekem (mai napig) Ő volt az egyetlen akivel találkoztam a társkereső oldalról (akár veled is megtörténhet!).Egyből bedobtam a mélyvízbe,és a randi keretén belül elmentünk először egy cukrászdába egy kis ismerkedésre (amit ő javasolt), majd ezután jöttem én, hogy invitáljam egy Salsa táncestre (tudom nem egy szokványos randi helyszíne),de eljött velem annak ellenére, hogy nem szeret táncolni. Amikor vége lett az estnek elváltunk egymástól, de mindketten éreztük, hogy most kezdődik minden igazán közöttünk. A következő alkalommal, amikor találkoztunk kértem kísérjen el egy közeli rokonom esküvőjére, ahol az egész családom ott lesz (nem mondott nemet), úgyhogy egyúttal mindenkinek be is mutattam...Itt minden eldőlt, és úgy döntöttünk ez az a pont, ahonnan nincs más hátra,mint előre:), amikor is megkérdezte, ahogyan illik, hogy lennék-e a barátnője. Természetesen örömmel fogadtam (mi több, alig vártam ezt a kérdést). Ezután nemsokára összeköltöztünk, 2010.03.15-én megkérte a kezem a város fölött a levegőben, mire én örömmel igent mondtam. Azóta 2010.05.28-án megtörtént a hivatalos polgári házasságkötésünk,és úgy tervezzük jövőre ugyanezen a napon,mint a mai 2012.07.28-án (ami történetesen épp egy szombati napra esik) sort kerítünk a templomi szertartásra is,és az azt követő lakodalomra. Ha szóhoz hagytam volna jutni most a páromat, még többet tudtunk volna mesélni :). Talán annyit még, hogy velünk 1 év alatt annyi minden jó történt, mint mással 10 év alatt. Kívánjuk mindenkinek, aki regisztrál ezen az oldalon, hogy legyen olyan szerencsés és boldog, mint amilyenek mi vagyunk (a férjem is azt mondta,hogy megérte annyit próbálkozni)!!! Mondanom sem kell, hogy mindez nem is jöhetett volna létre, ha nincs ez az oldal, amiért külön hálásak vagyunk mindketten. Köszönjük párom.hu.:Edina és Laci

Ezúton mondunk köszönetet....valaha így kezdtem...mikor még csak bimbózott a kapcsolatunk a férjemmel.
Igen. Ő már a férjem.A Nagy Ő.Akibe a mai napig fülig szerelmes vagyok,és Ő is belém..hiszen érzem.
Miután megírtam az első köszönetnyilvánító levelemet,azután egy hónappal már össze is költöztünk.Szóval a távolság nem volt akadály.
A kislányom rajong a páromért a mai napig,és apaként szereti.Néha még féltékeny is voltam rá,hiszen amíg nem ismertem meg Zolit,addig csak én voltam a számára,és minden szeretetét én kaptam.Utólag viccesnek tűnik a dolog,de ez azt hiszem természetes reakció volt.
Sosem felejtem el hogy milyen csodálatos érzés volt amikor,és ahogyan megkérte a kezemet a csajszikám jelenlétében.Gréta elpityeregte magát és csak annyit mondott: "teljesült az álmom",és megölelt.Nem mondhattam nemet :) .Mindig is ilyen embernek képzeltem el a gyerekeim apját.
Gyönyörű esküvőnk volt,nagyon jól éreztük magunkat.Azon a nyáron sok eső volt,de aznap verőfényes napsütés.
Lassan egy éves házasok vagyunk,és egy picike fiúcskával is gyarapodott a családunk.
Boldog vagyok, szerelmes, két egészséges gyönyörű gyermek édesanyja, feleség, lelki társ, valakinek a másik fele...nincs ennél jobb érzés.
Ezerszer, és ezerszer hallottátok már biztosan, de még sokszor fogjátok:KÖSZÖNET nektek mindenért.....

A mi történetünk pont fél évvel ezelőtt kezdődött.
Túl egy házasságon és több kapcsolaton, 37 évesen úgy hittem, hogy számomra már nem jár szerelem, társ… Mégis, esélyt adva a szerencsének, regisztráltam a párom.hu-ra, bár hinni már rég nem hittem a mesékben.
Pár nap…, pár levél… Aztán egy, egyetlen… Az egyetlen. Csupán egy röpke hét alatt. Hogy történt? Magam sem tudom, hisz annyi kétség gyötört. Egy megbeszélt randevú, pár nap után? Kétség, még mindig a kétség…
– Mégis? Mit veszíthetsz? – kérdeztem magamtól, így hát mégis belevágtam. Randevú… Hogy is kell? Menni fog. Egy kellemes vacsora. Egy kellemes beszélgetés. Egy kedves szempár. Mit mondjak? Nos, megbabonázott. Még aznap éjszaka leregisztráltunk mindketten. Egy hónap múlva már együtt éltünk, mert úgy éreztük, és persze azóta is így érezzük, hogy egymás nélkül valahogy nem teljes semmi. Négy hónap múlva gyűrűvel pecsételtük meg a szerelmünket, jegyben járunk. És igen, most a májusi esküvőnket szervezzük éppen. Köszönet hát nektek, hogy egymásra találhattunk általatok!
Judit és Péter

T. Párom.hu,
én 2008 augusztusában regisztráltam fel hozzátok mert a barátnőim rádumáltak. Sokan írtak nekem de egyik levélre sem válaszoltam. Egy szeptember végi napon írt nekem egy kedves mailt Zoli ami az első érdemleges levél volt a sok közül. Egy kis idő múlva felvett MSN-re s mire észbe kaptunk már napi 3 órát írogattunk egymásnak. Kis idő múlva találkozót beszéltünk meg a Margit- szigeten ami jól sikerült ugyan de akkoriban volt barátom így szó sem lehetett többről köztünk. Sokat beszélgettünk, találkoztunk. Ő LETT A LEGJOBB BARÁTOM. Ő egy idő után szerelmet vallott Nekem de ez csak még jobban erősítette a barátságunkat.
Ő volt a partnerem a szalagavatómon. Ruhát is eljött velem próbálni. Sokat keringőztünk együtt.
Neki akkoriban volt egy barátnője és rajtam kívül mindenki tudta, hogy milyen féltékeny vagyok rá. Ekkoriban már nem voltam együtt a barátommal így szabad volt.
Karácsonyra egymás tudta nélkül Fondü készletet vettünk egymásnak mivel nagyon megtetszett mindkettőnknek mikor egyszer csoki szökőkútat rendeltünk a Kakas Étteremben. Elhívott Magukhoz, hogy Fondüzzünk egyet. Este felmentünk filmet nézni a szobájába, beszélgettünk s egyszer csak megcsókolt. Akkor és ott éreztem minden porcikámba, hogy nagyon szeretem Őt. 1 év és 3 hónap barátság után beteljesedett a szerelmünk. Nem volt könnyű harc a számára de minden tiszteletem az Övé a kitartásáért.
2010. január 22.-én jöttünk össze. Azóta összeköltöztünk és van egy aranyos cicánk is.
Hasznos a társkereső oldal használata, ha az ember tud különbséget tenni vágy és akarás között. Ha ez az oldal nem lett volna sosem ismerhettük volna meg egymást.
Köszönjük Párom.hu!

Heni & Zoli

Már első leveleinkből éreztük,hogy több lesz ez mint egy egyszerű kaland. Három hét levelezés után végül is összejött az első randi kijött hozzám Erdélybe Székelyhidra.

Be kell vallanom,hogy tartottam attól miszerint én nem Magyarországon lakom és ezáltal esetleg Ő a távolság miatt nem szeretne komolyabb kapcsolatot létesiteni velem. Nagy örömömre szolgált amikor legelőször találkoztunk és mindketten éreztük az egymás iránti vonzalmat,szeretetet,ami mára már igazi szerelemmé vált. Nagyon boldogok vagyunk és ezúton szeretnénk megköszönni a párom.hu társkereső oldalnak a lehetőséget hogy egymásra találtunk ,hiszen Nélküle esélytelen lett volna megismerkedésünk.

Kívánjuk mindenkinek,hogy ezen a Társkereső honlapon sikerrel találja meg Élete Párját.....

Nekünk sikerült !!!

Üdvözlettel; Judith és László

2009 októberében regisztráltam az Önök oldalára. Nem nagy esélyt adtam annak, hogy itt fogom megtalálni az Igazit. Az időm nagy részét a munkámra fordítottam. A hétvégét nem azért vártam, hogy bulizni menjek, hanem azért hogy végre pihenni tudjak. Nem tartoztam pörgős fiatalok közé. Mindig is inkább a nyugalmat kerestem. Ez annál jobban rontotta annak az esélyét, hogy megtalálom azt a társat ilyen fiatalon, akinek nem a bulizás és a partik állnak az első helyen. Rájöttem arra, hogy tényleg nem itt fogom megtalálni az Igazi társamat. Nem panaszkodhatom a levelek száma miatt, de egyik sem azt írta, ami nekem tetszett volna. De elég rövid időn belül ennek pont az ellenkezője bizonyosodott meg. Körülbelül egy hónap elteltével elhatároztam, hogy törlöm magam az oldalról, inkább egy darabig most szabadon repülök tovább és majd ha sors is úgy szeretné akkor majd kialakul aminek ki kell.
Miközben azt kerestem, hogy hogyan lehetne törölni a profilomat, megláttam Zsoltot. A képe annyira megfogott, hogy gondolkozás nélkül megnéztem az adat lapját. Pedig erre is volt egy taktikám, hogy előbb kiléptem, hogy az illető ne lássa, hogy én megnéztem. Nem tudom ezt miért tettem. De Zsolt képe annyira felhívta a figyelmemet, hogy ezt elfelejtettem, és bejelentkezve néztem meg Őt. Gondolom ezek után már Ő is megnézte. Aztán először csak egy „jele” kaptam. Tiszteletből reagáltam erre. Rövid idő elteltével villogni kezdett a postaládám. Amikor megláttam, hogy Zsolt ír még mindig nem fűztem hozzá semmi reményt. Aztán egymást követték a levelek. Alig vártam, azt hogy Zsolt írjon. Nagyon más volt, nem akartam elhinni. Rövid levelezgetés után találkozót beszéltünk meg. (A telefonszámomat nem tudta a kb. 1 hónap alatt csak is, levelezgettünk). Ez a találkozó november 29-ére beszéltük meg. Abszolút nem izgultam, mert még mindig nem adtam esélyt annak, hogy Zsolt lesz az igazi, aki boldoggá tesz. Hiába stimmelt minden a levelezés alapján. Sima találkozásnak fogtam fel. De, aztán amikor megláttuk egymást mindkettőnk arcára kiült a csodálkozás jele, és elkezdtünk beszélgetni, és minden megváltozott. Nagyon szimpatikusak maradtunk egymásnak. Estig csak sétálgattunk és beszélgettünk. Amikor elérkezett a búcsú ideje Zsolt feltettet nekem egy kérdés, ami ez volt: Leszel a barátnőm?? Erre persze én IGENnel válaszoltam. Elcsattant az első csók is. Azóta (már lassan egy éve) egy párt alkotunk, és mindig azt mondjuk, hogy mi vagyunk a legboldogabb pár. Azóta annyi változás történt, hogy már össze is költöztünk, sajnos a munka mellett és az elég nagy km távolság miatt, nem bírtuk a hétvégi találkozást. Nem volt elég. Persze ezt is Zsolt kezdeményezte. Én óvatosabb vagyok minden téren, de ennek ellenére nagyon örültem neki, hogy Ő ezt akarja.
Azóta is nagy boldogságban élünk és tervezzük a közös jövőnket. Nagyon szépen köszönjük nektek, hogy általatok sikerül nekünk egymásra találni, és hogy boldogok lehetünk.

Köszönjük
Zs&Zs => Zsolt és Zsanett