Beszélünk az elfogadásról,szeretetről,türelemről.
De a szavak mentén bizalmatlanság rak fészket a gondolatainkban...
Lehetne másképpen,erre tanított valaki.
Nem sejti,hogy nagyszerű embernek tartom..
Mert nem csak a szavak a bizonyosságok.

Nem gond, vannak rossz kapcsolatok, akkor inkább egyedül.

Persze ez egy rossz duma.

Amikor mindenki párban van, csak te nem...

.... és még valamit:

Kisember! Azért ne ugrál ki-be!.Légysziiiiiiiiii! Jó az a topic. És tudod mi a baj? Hogy isten igazándiből nem nagyon írnak ide az emberek. Van egy olyan érzésem,hogy azért,mert nincs rá válaszuk.Vagy nem akarnak magukba nézni.Márpedig,amíg ezt nem "tudják",hát az új kapcsolat nehezen alakul.Szerintem.

Régen indítottam ezt a topicot.Játék és kíváncsiság vezérelt,vajon érdemes-e (ha már társas kérdőjelekkel vagyunk tele) komolyabb kérdést is feszegetni,nem csak elbeszélgetni egymás mellett,elhülyéskedni egy-egy esténkénti rövid pillanatot...
Mintha tele lennénk ellentmondásokkal e téren is ami bizonyos értelemben természetes,hiszen előző kapcsolataink árnyoldalai "átsütnek" és nyilvánvalóan rezignálttá,cinikussá és szkeptikussá teszi az ember hangulatát.
Mégis,miért vagyunk akkor itt?Lassan úgy érzi magát az ember,hogy megszólalni sem jó,pedig beszélgetés és nyitottság nélkül nincs értelme ismerkedni.A gondolatok,amiket megoszthatunk nem jelentéktelenek. Persze minden a újra csak a hangulataink változékonyságának vannak kitéve...
Ám ezzel mindenki így van,még akkor is,ha mesteri módon nyugalmat színlelünk vagy happyt.
Az a hatás,amely mostanában mindenkit frusztrál:a létbizonytalanság.
Nem nyerő index erről beszélni,mert hát ez az amerikai álom,hanem a magyar valóság.
Ám mégis,éppen ebben az állapotban lenne EMBERI ÉRTÉK a figyelmesség apró jele és teljesen lényegtelen a távolság ott,ahol ez megszólal!
Többször töröltem és jöttem vissza.Nagyszerű emberek vannak itt és nem szabad ezt lekicsinyelni.
A magaslécet többször szóvá teszem és tettem. Az elvárás,túlzott igény nem tesz jót.Ilyenkor gondoljunk bele: mi mindent megteszünk azért,hogy működjön közöttünk párbeszédre alkalmas figyelmesség?
Persze a virtualitás arctalan dobozterepén ez lényegtelen... Vagy lehet,hogy mégsem.
Ha egy kapcsolatcsírát nem becsül az ember akkor nem is lesz alternatívája az ittlétnek.
Van olyan kissé felelőtlen kijelentés is,hogy x mércének nem megfelelő igényszinttel ne rúgjon labdába senki. Ugyan hol van az intelligens kódjele ennek a felfogásnak?
Alapvető tisztelet jár minden embernek,aki próbálkozik nem feladni az értelmes szándékot,hogy barátságot és szeretetfogékonyságot támasszon fel ebben a széteső,kaotikus világban.

A józan ész a megkülönböztetés képességét rejti. Mégis sokszor követünk el hibát.
Ha rájövünk,hogy a társkapcsolat nem arról szól,hogy ezentúl minden klappolni fog,hanem arról,hogy hogyan leszünk képesek az élet gyűrődéseit is együtt megoldani,akkor már nincs miért aggódni,hiszen egymásról és közös céljainkról szól a történetünk.

Kár,hogy töröltél.

A megszokás okozná a gondot,vagy inkább a "megszerzés" utáni eltunyulás?

Ez igaz.Na ehhez kell ám a megbecsülni tudás...

Őszinteség,de hogyan...

Sokan vagyunk tele.Telítődve,besokallva és rosszabb esetben besokkolva.A "hibakeresés" okán vagy önmagunk felé állítjuk az önkritika tükrét,vagy mutogatunk mindenkire aki elég okot szolgáltat hangulati görbénk leszállóágára...Melyik jobb? Hát egyik sem kizárólagos okkal,merthogy ezek a hangulati hullámverések hol itt,hol ott csípnek. Hagyni kellene egy kicsit lecsillapodni a paprikást olykor,mert nem biztos,hogy legjobb a szőnyegen kívül porolni...De mondjuk ki nyíltan,türelmet gyakorolni marhára nehéz.Sok esetben meg a türelem szakítószilárdsága sem végtelen...Ha szakad a gatyamadzag bizony visszacsíp,megbánva a begőzölés miatti lobbanékonyságot,ami ugyan őszinte volt,de indulattal inkább visszakozásra készteti már a párbeszédet is.. Így lehet lemondani róla végképp.
Ezek szerint van valami,ami enyhíti a kardélek vagdalkozásait?
Őszinteség tapintattal...
Merthogy mindkettő sokat ér.
Könnyű,pofon egyszerű odamondani,beszólni,leszólni,lényegre célzottan durr bele.
A szólás szabadsága okán szájtépés szabadságával is,hiszen tele vagyunk.
Dominó effektusként hazahozott düh,tehetetlenség zsákjából robbanékony elegyet képez az indulat.
Ami elgondolkodtató,hogy elég egy szikra és a kontroll felborul.
Sértünk,fájdítunk az erő vagy inkább indulat miatt.
Emberi. Mármint tévedni,ahogy mondják.
Emberségesebben visszafogni oroszlánkarmainkat még emberibb volna olykor.

A józan ésszel kell élni szerelem idején is, sőt akkor kell csak igazán!

Alaposan körbejártuk a témát, a káoszt a párkapcsolatban, úgyhogy kedvet kaptam a KÁOSZ-hoz.

Kurosawa filmját kezdem mindjárt nézni - RAN / Káosz.

Jó éjszakát Mindenkinek!

Ha szerelemvieág - akkor inkább rózsaszínűnek kellene lennie, nem? Hisz minden olyannak látunk akkor..

Szerelemvirágot!

Ez negatív hozzáállás. Aki csak a felszínt keresi, épphogy csak megismerkedjek, hogy elérjem a sexet, és fogalma sincs sok embernek arról, kivel bújt ágyba, vagy éppen kit vett feleségül, saját kényelmi, érdek, stb, szempontja alapján, és nem fordít időt arra, hogy megismerje a másikat, és önmagát, azt bizony éri meglepetés. Egyébként, ha józanul gondolkodunk, tudnunk kell a kulisszákról, olyan nagy negatív meglepetés nem érhet!

Kedves Virág! Milyen virágot mutat a neved-képed?

És itt az átverés - sok-sok ember leragad a csili-vili csomagolásnál, aztán későn jön rá, hogy rohadt almával van tele. Vagy úres..

Sőt a legfontosabb, hogyan tudok csomagolni, mert az egyéniséget tükrözi, önmagát adja az ember a csomagolással!

Bocsánat, azt írtad, a csomagolás is más. Igen, csomagolni is lehet különbözőképpen, sokszor a csomagolás fontosabb, mint ami benne rejlik!