Ha elszállt az agyad

Tudjuk, hogy a harag rossz tanácsadó, de mit csináljunk, ha mégis elönt minket az indulat? Van-e más megoldás az "üss vagy fuss" reakción kívül?



Riekje Boswijk-Hummel, holland pszichoterapeuta Harag című könyvében azt írja, akkor keletkezik bennünk harag, ha a vágyaink elé valamiféle akadály gördül. Ha például egy fárasztó nap után arra vágysz, hogy csobbanj egyet a tó hűvös vizében, de egy kerítés állja utadat, akkor bizony nagyon haragos leszel. Hogy mit kezdesz a haragoddal, az vérmérséklet és egyéni döntés kérdése. Vannak, akik összetűzésbe keverednek a kerítés őrével, kiabálni, veszekedni kezdenek, mások durcássá válnak és visszavonulnak, esetleg panaszkodnak, sajnálják magukat.

A holland pszichológusnő szerint ezek a megoldások egytől egyig károsak, mert rontják az emberi kapcsolatokat. A szerző felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a haraggal kapcsolatban a leggyakoribb tévhit, hogy egy kiadós veszekedés megtisztítja a levegőt, mindenki kikiabálja magából a fájdalmát, és utána mehet tovább az élet. Valójában egy veszekedés során további sérüléseket okozunk egymásnak, amelyeket egyesek elraktároznak magukban, és adandó alkalommal sérelmeiket leverik a másikon. Vagyis nagyobb az érzelmi kár, mint a haszon.



Kérj időt! Figyelj befelé!

Mit lehet akkor tenni? A holland pszichológusnő egy cseppet sem könnyű, ám annál hatékonyabb megoldást javasol. Szerinte a harag észlelésének pillanatában érdemes jelezned a másiknak, hogy itt most valami olyasmi történt, ami mellett nem mehetsz el szó nélkül, és ha lehetséges, kérd meg a másikat, iktassatok néhány perc szünetet a társalgásba. Ezzel megfékezheted indulataidat, figyelmedet befelé fordítod, és megvizsgálod, mi okozza haragodat.

A szerző szerint a harag oka rendszerint valamiféle fájdalom, csalódottság, amely abból fakad, hogy a vágyaink nem teljesülhetnek. A befelé fordulás pár percét érdemes azzal töltened, hogy megkeresd, miféle vágyad nem talált kielégülésre. A harag helyett ekkor már csalódottságot, fájdalmat, szomorúságot fogsz érezni. Sokan félnek a fájdalomtól, ezért ilyenkor azt mondják maguknak: "Nem is olyan fontos az egész, ne húzd fel magad!". Ezzel nemcsak a fájdalmukat tagadják meg, hanem a probléma létezését is.

Helyezd át a nézőpontod!

Ha elismered a haragodat, fájdalmadat, akkor empátiát tanúsítasz magad iránt, és valamelyest már le is nyugszol. Hogy mit teszel ezután, már nem a dühöd fogja irányítani. Elterelheted a figyelmedet a történtekről, más célokat tűzhetsz ki, de akár neki is láthatsz a probléma megoldásának.

Ahhoz, hogy meg tudd oldani a konfliktust, szemügyre kell venned azt, aki vagy ami akadályozza a vágyad teljesítését. Ha az akadály egy személy, akkor nincs könnyű dolgod, mert meg kell őrizned a nyugalmadat, és ugyanazzal a nyílt figyelemmel kell fordulnod a másik felé, amellyel az imént befelé fordultál. Először is át kell helyezned a nézőpontodat. Ha a haragodból tekintesz a másikra, akkor csupa olyan dolgot látsz benne, ami igazolja a haragodat. Újra csak azt az önző, agyafúrt gazembert fogod látni, aki mindent elkövet, hogy téged kihozzon a sodrodból. Ha azonban nyílt, semleges figyelemmel próbálod őt szemlélni, akkor már nem csak azt fogod látni, amit tesz, hanem azt is észreveszed, hogy mi rejlik a viselkedése hátterében. Megláthatod például, hogy az illető alapvetően jóindulatú, de jelenlegi viselkedését az elszenvedett fájdalmas tapasztalatok okozzák, és korábbi, dühítő viselkedését már máshogy fogod értelmezni.

Szabadulj meg az ellenségképtől!

A nézőpont áthelyezése néha magától megy, könnyen meglátod a másik esendőségét, néha azonban tudatos erőfeszítésre van szükséged. Nem könnyű ez azért sem, mert ilyenkor szembesülsz azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket te vetítettél rá a másikra. Ez bizony azzal jár, hogy át kell értékelned magadban a másikról alkotott képedet. Ha tartós haragról, ellentétről van szó, bizony meg kell küzdened azért, hogy a jól bevált ellenségképedet lebontsd.

Oldd meg a konfliktust!

A haragodat tehát azzal engeded el, ha áthelyezed a nézőpontodat. Ettől ugyan még nem érted el a vágyadat, a konfliktus esetleg még mindig köztetek áll, de most már a haragod lila ködje nélkül tudsz hozzálátni a probléma megoldásának. Ha a magad iránt tanúsított empátiával fordulsz a másikhoz, akkor meglátod, hogy az "ellenséged" viselkedése mögött milyen vágyak, szükségletek húzódnak meg. Ezt összevetve a saját vágyaiddal, lehet, hogy már nem is olyan nehéz megtalálni a megoldást.

A cikk Riekje Boswijk-Hummel: Harag c. könyve alapján készült

Ezt szépen kiolvastad valahonnan ,
de fogadjunk hogy egyáltalán nem érted !

Ne is törődj vele , én sem !

Á...
Nézd meg a hátoldalát,teli van e betűs cuccal,tegnap vettem a penibe, már ez sem a régi,nem is tudtam tőle pattogni.

a virtuális deviancia a hétköznapi életben ki nem mondott/megtett belső gondolatat/tett felszínre törése, ami gejzírként szökik a nagyvilágba, sokszor meg nem értett magaslatokba.

Én kérek elnézést!

a téma felvetése érdekes,sok mindent kilehetett volna belőle hozni, mára már ez sem igazán érdekes.. ferdítés, ez itt a cél, innentől kezdve hanyagolom ezt a topikot is..!
14-es beírástól értendő...
ez is mehet a süllyesztőbe, megérdemelten..!
komolytalan banda..!

Az nagyon sok vitamint tartalmaz !

Sajnos én is nehezen jutok hozzá, de majd gondolok Rád, ha ismét abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy a kezeim közé kaparinthatok egy üvegcsével eme nemes itókából! A nevét azért elárulom Neked, de senkinek egy szót se! Hátha belebotlasz valamerre vándorlásaid során Szóval a neve: gumibogyószörp, a gumimacik kedvenc itala!

Ebből a típusú tudat módosító rövid italból szeretnék házhoz rendelni interurbán Főmérnök Úr!

Az egyik pl. Hegyeshalomnál
Ilyen, mint devianc nem is létezik, vagy találkozott már valaki kicsi, vagy nagy deviáncal? Az nem terem sehol sem!

Bingó!
Nos egy olyan ember aki a hétköznapi életben,múzeumban,koncerten,bármilyen kulturális rendezvényen esetleg,sportolás,kutya sétáltatás,vagy egyéb szabadidős tevékenység keretében ISMERKEDIK másokkal,barátkozás,vagy partner keresés céljából,az JOGGAL nevezhet minden internetes társkeresőt deviásnak!Mint ahogy más megfogalmazásban kevésbé sértő ez egy hasonszőrű fórum betyár szemszögéből!

Jaaaa....nincs idő v.pénz egy múzeumra,fáradtak az emberek sétálni,stb....ücsörögni egy gép előtt és kopottra zongorázni a klavit,az nem időt rabló!!!?

amúgy, azt nem tudom, miért nem válaszolnak neked. lehet, csak nem találják meg újra azt a topikot... van aki csak beírja a véleményét, és többet nem ír. vagy van olyan, aki nem olvas vissza... esetleg félreért és nem akar vitát...
nálam is előfordulnak ilyesmik.

a legtöbbször, ha nekem ír valaki, és persze észreveszem válaszolok. bár, ha kötözködést, sértést érzek, akkor egy ideje próbálok nem tudomást venni róla, és inkább nem felvenni a kesztyűt... ennek több oka is van.

érdekes kérdést szegeztél nekem. és el is gondolkodtam rajta /válaszom után/. hol kezdődik a kritika, az ítélkezés, és meddig vélemény... próbáltam elhatárolódni egy konkrét dologtól, és általánosságban gondolkodni. /nem csak félrelépés, hanem bármi, ami általában társadalmilag nem "elfogadott". elvileg deviáns? hm
őszintén szólva, nem tudom, hol a határ. talán, úgy lehetne különbséget tenni, hogy ismerem a véleménynyilvánítót /életét, felfogását, stílusát, sőt, hanghordozását, és mimikáit is/. és ezek a dolgok ismeretében, a hanglejtés, mimika az, ami megmutathatja, hogy az egy vélemény, egy kritika, vagy éppen ítélkezés. persze, a konkrét megfogalmazás után. és ez virtuálisan nemigen jön le.
ezért is fordul elő olyan, hogy egy viccet valaki félreért... ha látná a másik arcát, hangsúlyt...
minden esetre, tudom, hogy néha éles kritikát fogalmazok meg, vagy nagyon határozott véleményem van, de nem ítélkezem. illetve, próbálok odafigyelni, hogy ne legyen az!
volt idő, amikor ez nem így volt... változom. remélhetőleg jó irányba

köszönöm Neked, hogy válaszoltál rám...! több esetben, ha írok nem kapok választ..! általában csak azok az emberek írnak utánam, akik személyesen is ismernek..
miért..?
nem tudom..!

monológ szöveg..: a deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat.
hah, ki gondolta volna..?
mindenki azt íja le elsősorban, ami foglalkoztatja..
én is leírom a véleményemet, ami több estben félreértelmeznek,talán azért mert nem szimpatizálnak velem...?
mi lehet még mögötte..?
laikus szemmel nézve, sok estben kerülök olyan helyzetekbe itt az oldalon, amit nehezen kezelek(írásaimra és véleményezéseimre gondolok), mert nem úgy értelmezem, mint a nagy átlag..
v deviáns viselkedési zavarokkal küzdenék..?
nem..!

még mindig nemigazán értelek.
a topik címe, deviancia... az első beírás még is ítélkezés. én arra reagáltam.

lehet, félreérthető volt. írhattam volna csalást, lopást, bántalmazást... mittomén
azért igyekeztem így fogalmazni: "magam részéről nem helyeslem" - ami rám vonatkozik!
nem hiszem, hogy ezt bárkinek is magára kellene vennie.

mindenkinek van véleménye, mindenről, ha akarja, ha nem, ha kimondja, ha nem... az még nem feltétlenül jelent ítéletet!

az ő fejébe belelátok, viszont a tiédbe nem..! éppen ezért bátorkodtam megkérdezni tőled, h te mit értesz az ítélkezés szó alatt..
egyéb egy rosszul értelmezett mondat elegendő lehet ahhoz, h ítélkezésnek véljük.. hmm..
más
tehát aki félrelép azt véleményezed,ráadásul még hangot is adsz neki.. (nem lehetséges az, h másik virtuális személy esetleg azt gondolja, h ítélkezel felette..?)

..és az mi?

viszont, a topik inkább a devianciának nyittatott
ezen még gondolkodom

ezt talán nyanyesztól kérdezd, ő dobta fel
igen, sajnos, az ítélkezés, és a vélemény, kritika, elég közel állnak egymáshoz, bár, elkülöníthető, és helyes fogalmazással, a cél személy sem érezheti ítélkezésnek.
pl. magam részéről nem helyeslem a félrelépést, és ezt a célszemélynek is megmondom, de emiatt például nem szakítok meg senkivel kapcsolatot, nem tolom le, nem kezdem neki osztani az észt, a helyes életmódról...
ki mondja, mondhatja meg, mi a helyes... na meg ki mondhatja meg a másiknak, mit hogy csináljon, hogy éljen...
megmondom a véleményem, a gondolataimat, ha úgy érzem, meg kell, vagy ha kérik, de semmiképp sem sértően, vagy elítélve azt...
nemtom jobban megfogalmazni, így meg, lehet, kicsit félreérthető...