Van két harmincas ismerősöm. testvérek. A szülők, amikor kamaszodtak, nem engedték el őket sehova. Se buliba, se táborba. Amikor valakinek udvarolt a fiú, akkor leszólták a kislányt, amikor a lánynak udvarolt a fiú, akkor azt mondták a szülők, hogy nem méltó a lányukhoz. Most is otthon laknak. A szülők pedig panaszkodnak, hogy nekik miért nincs unokájuk? Nem értik. Annak idején nem kellet volna mindenkit elmarni a gyermekeik melöl, el kellett volna engedni őket társaságba. Ma a fiú a haverokkal jár szórakozni, a lány a barátnőjével megy nyaralni.

Inkább azt látom, később érnek. Talán neveletlennek látszanak, de ha benő a fejük lágya, a nevelés visszaköszön
Jó volt látnom, hogy a nagylányom ugyanúgy foglalkozik a lányaival, mint ahogy tőlem látta a hugával.
És jön a 3. (4)

Vagy őrlődik, és azért nem tud lépni.

Sokféle oka lehet ennek is. A gyerek is lehet önző,kényelemszerető és szemtelen.Hiába kap jó példát. Ez ma sikk,menő az arrogancia..

Vannak anyukák, akik képtelenek feldolgozni, hogy a gyerekük felnőtt, és nem tudják elengedni.Ahhoz, hogy otthon tartsák, képesek olyan eszközöket is bevetni, amivel tönkreteszik a gyereküket, például érzelmi zsarolás.
Tehát nem arról van szó, hogy a felnőtt "gyermek" nem akar önállósodni, hanem képtelen rá.

Teljesen egyetértek Veled!!!!!!

Ha fiú gyermekeiteket önállóságra nevelitek, férias tartásra, felelősségvállalásra, s nem anyu egytlen (kettetlen, hármatlan) pici fiaként, akinek kezére 10 lányból 1-et tartotk méltónak, nos, az esetben egy-két generáció mulva normális férfiak is megjelnnek majd a színen. De a mostaniak már félre lettek nevelve. A mostani generációkban már csak a saját akaratból való helyreállás, feljlődés segíthet, illetve a nők/anyák fentemlített uralmának szintén önkéntes megváltoztatása. Nem személyes kritika ez, csupán objektív tükör, miért degenerálódnak a férfiak egyre inkább.
Amig az iskolában anyu kikel minden sérelemért s inkább perli a tanárt egy pofonért, ahelyett, hoyg afiát korholná, addig ne számítsatok arra, hogy férfi lesz belőle. Azokban a családokban, ahol apu csak a pénzt keresi, meg a kertben matat, s a fiukat anyu neveli, nos ugyanez a helyzet.
A háború előtt a férfi volt a családfő, ő nevelte a gyerekeket. Látszott is egy két generációval ezelőtt ennek hatása. De most ...
Megszűnt a sorköteles katonaság is, amely a csonkacsaládokban felnőtt férfiak közül számosat helyre tudott állítani szerepébe. Ez sincs már...
És csodálkoztok ?

Az önállósodás korlátja anyagi,szülői,kényelmi ok?!

Meglehetősen aktuális ez a téma,tekintve,hogy hasonló problémákról számolnak be a barátnőim.Biztosan van megoldás,de ehhez szakértőket kell összehívni!

Fiuk,akik még otthon laknak,miért választanák a párkapcsolatot?Milyen kompromisszumokért cserébe?!
Erre a kérdésre morbid válaszok érkeznének!
(Hozzáteszem,totál igazuk van!)

mi kőze a lovénak a/csecsemőkhöz/ mert a köldökzsinor az az anyaméhbenn van ami a picurt összeköti az anyával.......

Minden téma az anyagiak taglalásába fullad idővel...
Nekem az anyás fiúkákról egészen más jut eszembe: az érzelmi függőség. Amikor anyuci mondja meg, mi a jó nekik, mit csináljanak, mikor és kivel (és minden úgy is történik), továbbá nincs az a nő, akit jobban szeretnének anyucinál...
Ehhez nem kell otthon maradni, meg is lehet nősülni, de a helyzet sosem fog megváltozni...
Nem korfüggő, ebből nem lehet kinőni... van, aki ilyen marad örökre...

azt hittem ez is olyan topic, mint a vstag, kilógó szeméremajkú lányok keresésére inditott...

már semmin se lepődök meg...

Nem ennyi a recept, de nagyrészt ez a szitu...aztán mikor az efféle "mamakedvencék" már testileg-lelkileg tönkrevágtak egy Nőt akkor jöhet a "rendes, megértő, elfogadó, stb., stb..." srác...az a rejtélyes IGAZI

De nem jön...mert vagy már foglalt, vagy nincs gyomra a dologhoz...

Itt szokott megakadni a történet

erröl csak az jut eszembe, hogy a nök nevelik a ferfiakat ...... es ha olyanok lesznek, mint amilyenre neveletek, akkor reklamalnak, hogy nem eleg ferfiassak .........

Csak arra lennék kíváncsi, hogy egy efféle emberke mikor lenne képes saját erejéből elérni bármit is?

És meg tudna-e teremteni egy olyasfajta otthont amiben csak él, mint egy parazita?
Nem hinném
Láttam már egy-két "vagánycsávót" a padlón mindössze attól hogy nincs ott anyuci
A sorkatonai szolgálat például tipikusan egy ilyen hely volt anno. Ez a típus szokta idegileg összeroppanva főbe lőni magát, vagy "felkokszolt" kigyúrt "kivagyokénvagyok csávóként" 2 km után "haldokolni" a 40 kilónyi menetfelszerelésel a hátán.
Beceneve is volt az effajta "papírkutyának" : HYCOMAT

Az önállósághoz nem pénz kell elsősorban, hanem akarat, kitartás, küzdeni tudás.
És akkor lesz pénz is meg más is.
Erről regényt tudnék írni. Nem épp a "klasszikus" módon hagytam el a szülői házat

Hogy a fenébe legyen valaki önálló, ha nincs lakása, mer nem tud venni. Egyedülállóként hitelt felvenni öngyilkosság. Marad az otthon, ahol felnőtt az ember.

Az önállósághoz sajnos manapság pénz kell. Semmi több. Ha van lakás, munka, pénz, akkor van önállóság is

Na de hány éves férfiakról van szó? Nem mindegy.
És anyuci tartja hatalmában, vagy önmaga választotta anyuci mellett maradást? Megint csak nem mindegy.

És most egy kis irónia: Minek nőjön fel, amíg otthon tök jó dolga van? Kéró van, házi koszt van, tiszta ruha van, barátnő így is akad néhanap. Anyuci nem szól, ha haverozik, ha késő éjjel "beállva" megy haza, felelősség sincs stb.
Mi a fenének egy hisztis liba állandóra?