Megy a vál(t)ogatást.

Milyen arányszámokra gondolsz?

Most nem jösssz elő arányszámokkal?

Amúgy ez egy érdekes kérdés... Tényleg egyre nehezebb ismerkedni, egyre több a magányos, egyedülálló ember. Pedig régen a szüleink, nagyszüleink korában még internet, mobiltelefon sem volt, valahogy mégis könnyebben ment...

Ne mondj ilyet! Nagyon jól nézel ki. Amíg nem láttam az adatlapodat, csak fotódat, azt hittem egy idősek vagyok. (És ez most bók akart lenni...!)

Milyen helyre gondolsz,azt hiszem, ülőhely úgy általában mindenhol van arra az esetre, ha mondjuk jön valaki.
Nem lehet úgy élni, hogy nem töltünk ki minden funkciót az életünkben, mert nincs rá garancia van-e párunk, és megtaláljuk-e. Ki kell tehát tölteni mindent, még ha lehet duplán is, és amikor megtaláljuk a párunkat, akkor jön a próba, le tudunk-e mondani saját dolgainkról a másikért, és az a másik le tud -e mondani szintén?

...beszélgetésre gondoltam...az első pár beszélgetésre...semmi hangoskodás

...véleményem szerint az alap, ha az ember meghív magához valakit, akkor elpakolja a cuccait és nem a vasalnivaló vagy papírhalmazok tetejére ülteti le a vendéget...de azt sem várhatod el, hogy egyből két kiürített szekrénnyel kedveskedjen, amiben majd a ruháidat tárolhatod

De tény, hogy legyen figyelmes az ember, ha meghív magához valakit.

Mi az, hogy szóváltás? Nézeteltérés hangosabb formája?

Bocs én is keverem az idősíkokat, mivel itt ismerkedőkkel beszélgetek, nem kész párok beszélgetnek.
Amikor ismerkedem valakivel, a szimpátián túl kell az az érzés, hogy igen, van helyem az életében, kellek neki. Kell, hogy meglássam, hol a helyem, mit készített nekem és az nekem jó lesz-e, egyezik-e az én vágyaimmal. Aki minden helyet, funkciót kitölt a saját életében, az nem tud helyet adni jövendő párjának.
Te mit gondolsz, ha olyan lakásba hívnak vendégségbe, ahol nem tudsz leülni, mert mindenütt a tulaj cuccai vannak lepakolva? Ad egy alaphangot, hogy mennyire is vártak, mennyire vagyok ott fontos.
Arra nincs garancia, hogy majd megváltozik. Ezeket a dolgokat ismerkedés előtt kell rendezni, mert menet közben simán agyonüti a romantikát, érzelmet, bizalmat.

...én nem vagyok bátor......bár mostanában a tériszonyommal próbálok játszadozni, ami közben eléggé izzad a tenyerem ... viszont semmi veszítenivalóm sincs azzal, ha most mondjuk megpályázok egy olyan állást, ami mondjuk egy hónappal ezelőttig még eszembe sem jutott...

..tetszett, amit írtál...kivéve az utolsó 3 sort ...nem értem mit jelent egy párkapcsolatban a "túl önálló"?...esküszöm, hogy nem értem ...úgy gondolom, hogy minden nő egy önmagánál határozottabb férfira vágyik...és minden férfi azt szeretné, ha a társa férfiként tekintene rá...persze minden ember útjába akadnak kitérők, hiszen az első pár szóváltásnál még gőze sincs az embernek, hogy ki a határozottabb, de idővel ez kiderül...de ugye mire való a kommunikáció?..élni kell vele... ha már az első apró jele is felmerül annak, hogy a nem érzi magát a férfi férfinak vagy a nő nőnek a társa mellett, akkor igenis ezt meg kell mondani a másiknak, hátha együtt, közösen ez még megoldható...

Kockáztatni azért kell mert anélkül nincs siker.
Ha csak nézegeted akár a pasik akár a csajok lapjait abból nem lesz siker legfeljebb "technikai ellenőrzés".Kezeket a takaró fölé....
Ha van elég bátorság akkor meg kell szólítani a képzelt játszótársat,hogy mit is akarok tőle.Vagy csak nézelődni,de azon valóban nincs kockázat csak önsajnálat.

Attól, hogy egy nő megőrzi a személyiségét egy kapcsolatban, még fontos számára a férfi. Az anyagi függőség egy alárendelt viszonyt is jelent, kiszolgáltatottságot. Had idézzem most II. János Pált: "Minden ember egyenlő és egyenrangú. Egy nő is ugyan annyit ér mint egy férfi"
Egy emberi kapcsolat a kölcsönös tisztelet miatt lesz tartós, a szerelemtől és a szeretettől boldog nem a pasi pénztárcájától

Képzavar van.
Egy férfi figyel a párjára, nem várja meg, amíg az kér pénzt, hanem ad neki, vagy elviszi vásárolni. Tudja, hogy öltözködnie kell, mik a szükségletei, figyel rá, amikor elmeséli, mi tetszik neki, vagy hogy mit néz meg a kirakatban. Sztem ez sok helyen működik, látszik egy nőn, ha normális pasija van.
Egyébként a kérés és a megalázó kérés között nagy különbség van. Utóbbit akkor érzi egy nő, ha a férfi ugyan ad, de érezteti vele, hogy kegyet gyakorol. Az elmeséli, mit szeretne és önként ad a másik, az legjobb.
Egy pasi se vesz bármit anélkül, hogy minimum elmondaná a párjának, mit tervez. Ha másért nem, hát lehet, hogy az is szeretne valamit és az fontosabb. Másrészt megadja az esélyt a másik véleményének, társként kezeli a nőt. Ez bölcs dolog, mert gyakorta a másik látja reálisabban a helyzetet, ami segíthet a fiaskók elkerülésében, érdemes. Több szem többet lát.
A túl önálló nő nem nőies, akármennyire is elégedett magával. Ha a férfi nem érzi, hogy szüksége van rá a nőnek, hogy az nélküle is elvan, akkor annak nincs is rá szüksége, legfeljebb a szexhez. Alaposan el lehet cseszni a szerepeket és a kapcsolatot ilyen apróságokkal.

Valóban a férfiasság nem a pénzben mérendő,de jócskán vannak akik ezt a mértékegységet kényszerítik ki.
A férfiak közt kevesebb a "fejfájós".
Te bátor voltál.(önéletrajz)
Amíg esélyt se ad magához közel engedni valakit akkor neki se lesz esélye.
És talán a vadászat mértéke is le fog csökkenni mert a préda szőrméje kicsi és már az is lukas...

...én oda nem mernék a pasim elé állni azzal, hogy bocs béjbi, de szeretnék venni magamnak egy cipőt, meg pár ruhát utalj már át a számlámra X összeget......de úgy már máris jobban hangzik, hogy most az én fizetésemből ennyit szánnék öltözködésre, mert úgy érzem belefér a havi költségvetésbe...

...meg oké, törekedjen a férfi arra, hogy eltartsa a párját, családját, de ez ne a kapcsolat rovására menjen...szerintem többet ér több együtt töltött idő, mint az a pénz, amit mondjuk a túlórákért/mellékállásért stb. kap, ha kap...

...a férfiasság meg nem a pénzben mutatkozik meg

A címhez visszatérve.. Talán azért növekszik,mert az emberek már nem ragaszkodnak minden áron egy rossz kapcsolathoz, hanem felvállalják akár az egyedüllétet, azért, hogy megtalálják az ideális partnert-társat, akivel boldogan leélhetik a hátralevő életüket.

...tudom nem nekem szólt, de Te miért ítélsz meg embereket?..miért lenne gyáva?...miért kellene mindenkinek kockáztatnia?...hümm?...

..meg szerintem nem is az "igazit" keresi igazából az ember, hanem a saját maga boldogságát...ha boldogok vagyunk csak azután tudjukvalakire azt mondani, hogy na, talán te vagy az "igazi"