_szia2

..vidám mindenkinej

Q -ss

Jó vicc, majd hozzászokik... neked mit adnak majd félpénzért a közértben?
Na ja... az enyém főnök is kitalálta.... több melót ad, de csak, hogy jóljárjak más beosztásban kellene lennem kb 30 % al kevesebbért...
Aztán előadtam a szlogent miután nemet mondtam, és nem értette...
"Mert hülye azért nem vagyok"

Persze, hogy lazábban fogom fel... nem szeretnék nélkülözhetetlen lenni a cégnél. Most már mindenki elfogadta, hogy bár számíthat rám a cég maximálisan, ez csakis kötött időhatárokon belül van. Érdekes, de alkalmazkodik hozzám mindenki.
Bejelentettem a síelésem időpontját... a válasz az volt: "oké, cseh-be majd utána kéne megint menned két 7re, ha nem probléma."
Eddig majdnem a sajátomként kezeltem a céget, közben elgondolkodtam, hogy én csak egy alkalmazott vagyok...
Mindíg a biztonságra törekedtem az életemben. Mostanra már megint megvan mindenem, elélek egy ideig havi jövedelem nélkül is. 2 másik melóhelyre hívtak idén . Nincs miért aggódnom, veszíteni jelenleg nem tudok.
Ennyi.

Valahogy úgy tünik, kicsit lazábban fogod fel mostanában. Különben a főnökök, főleg a saját érdekeltésgü a cég, igy szoktak hozzáállni. Ehhez azért a tudatalattiban ott van, hogy van 1 ember akire biztos számithatnak. Te lennél az?..
Nagyon sok esetben elég hatékony a "kész tények elé állitás", de nem tudom ezt méltányolják e 1 munkahelyen. Meglájuk. Viszont elég eltökéltnek tünsz...

Nem t'om hogy adjam be neki, ugyanis mostanában sosincs bent. Elmegy kufircolni, a céget meg lesz..ja.... Majd csak észreveszi, hogy hiányzok pár napot. Ha meg nem tetszik vmi, rúgjon ki. Még azt sem tudja, hogy februárban kiveszek két 7 szabit, megyek síelni.
Majd ha bejön egy napra rázúdítom az összes tervem, aztán meglátjuk mi lesz....

Vajon, ha folytatod a tanulmányidat, azt hogy tudod egyeztetni a munkáddal, munkahelyeddel,... egyáltalán, ilyenkor "szelektálsz", vagy még "beszoritod"?
Az ilyen "szőrözös" fönökök hogyan állnak a tanuló munkatársakhoz? Ugyan olyanok, vagy megértőbbek?

A tulajnak volt egy rossz napja, és a mult havi munkámra azt mondta, hogy én csak "ezt", meg "csak" azt csináltam, de azért ő odaadja a fizum mint máskor. Én meg mondtam neki, hogy tartsa meg nyugodtan a felét, mert nekem ezek után nem kell...... és ezután tényleg csak ezt, meg azt fogom csinálni.

"Időközben bekeményitettem...." azért kiváncsi lennék mi volt az a pont ami megtörte az addigi hozzáállásodat.
Biztos nem ugy keltél, hogy: ma aztán bemegyek és.. lesz ami lesz...
Vagy ennyire lehet változni??...Vagy magánéleti dolgok is befolyásolhatják a munkánkhoz való hozzáállást esetleg aktivitást?...

most februárban aszem én is visszamegyek az egyetemre, hogy megcsináljam a három halasztott vizsgámat, és lediplomázzak végre....... csak az problem, hogy diplomásként nem keresnék ennyit, tehát valszeg maradok a jelenlegi melóhelyemen... a színvonalat csak emelni lehet, csökkenteni nem amíg lehet....
Időközben " bekeményítettem" , elvégzem a saját melómat, kiosztom azt amit más is meg tud csinálni, és nem igazán érdekel ha nem én vagyok az utolsó aki hazamegy...
Tegnap megcsináltam a munkám, igaz reggel hatkor kezdtem, és este fél tízre végeztem, de legalább már ma nem kellett bemennem. Jan. 10-ig leállás van, úgyhogy most jön az aktív pihi, és mulatka.....

Nicsak, nicsak... Valaki már megint tanácsokat kér??? Szóval, akkor most sz@rjuk le mások véleményét vagy ne?

Lehet, h ezzel megásom a...

Egyenes leszek... hazugsággal.

Szintén igy éltem nagyon sokáig, a végén még a gyerekemet is a munkahelyen neveltem, csak aludni jártunk haza...
A pontot az tette fel..
Egy bármennyit teljesitettem, akár mennyit áldoztam fel a szabadidőmből is mindig több kellett volna... nem láttam a kiutat..
Kettő.. anyáknapjára készültek a gyerekek az oviba.. a lányom is... a legtöbb és a nyitó verseket ő mondta. Borzaszóan büszke voltam rá, kiemelkedett a kézügyességével és a szavalási képességével..., mondanom sem kell, alig vártam azt a napot...
A munkahelyemen már napokkal elötte szóltam.... de még ezt, de még azt... (személyi titkára voltam az ip.miniszternek..akkor)... már holt idegbeteg voltam, amikor még mindig valami hülyeséget kértek.../bagatel.. másnap is megoldható dolog lett volna./
Végre elindultam, a közlekedés befuccsolt...elkéstem...
A lányom aki addig istenként nézett okos szép anyukájára.. megdöbbenve bámult rám, amikor sugtam.." ne haragudj kicsim, már megint hülyét csináltak belölem..."
azt válaszolta..." Csak azt nézik annak anyu aki hagyja magát...." 5 évesen...
Rossz napjaim voltak utána.. Sokat gondolkodta, aztán döntöttem..
Tudtam ha nemet mondok, csalódást okozok és találnak helyettem mást..
Rájöttem egy módszer van a "hazugság"... kitaláltam h továbbképzem magam iskolába kell járnom, heti 3x, ezért sajnak de haza kell mennem délután legalább 6 kor (4ig szolt a munkaidő)...
Sorozatos hazugságokra épülő nyugodt családi élet következett... bár lassan irnom kellett.. nehogy elfelejtsem hova is járok és milyen vizsgáim lesznek....

Ez is én vagyok