Kedves Ria én nem mondanám .hogy nem fél valamitől de a fotói egy pici félelmet sugároznak.

Az élet tele van kockázat. Soha nem oltatnám be magam, pedig imádnak a kullancsok.

A kullancstól,beoltottak de ez sem 100%-os védelem.
Meg azoktól a nőktől akik rám hajtanak de NEM miattam hanem azért,hogy elsüssék magukat,ezeknek a koncepciósoknak szinte bárki megfelel a lényeg,hogy az elképzelésük valóra váljon.Észnél kell lenni mert előszőr közeledik,ezzel nem is lenne semmi baj, idáig,de ha nem jön be a számítása nagyon gonosz tud lenni ezért időben kell lelépni.

Azok milyenek????

És a hárpia alakú nőktöl de azoktól nagyon.

A darazsaktol félek mert már csípott meg.

Nem félek.

én is féltem amíg éltem

...rettegéssel tölt el a gondolat,hogy egy bogár a meztelen testemen egy meleg nyár éjszakán fészket keres a kolónia számára....nem részletezném a rémálmomat

hiszem,hogy tudnád

akkor én kiszámolom neked 6

on: magamtól...szörnyen kiszámít6atlan vagyok....

Ettől az oldaltól lehet rettegni...szörnyű...én csak 1percig bírtam az oldalt nézni...

www.ogrish.com ......szigorúan csak 18éven felüliekenek,és erős idegzetűeknek!

Sziasztok mindenki. A töri beszámolótól. De attól nagyon.

szeretetet ADNI születtünk!
csak sajnos a minket körülvevő világ és az emberek megítélésétől való félelem,a csordaszellem mindannyiunkban dolgozik!

Nem tudom, jól értelmezem-e, amit mondasz...
Szerintem a birtoklás és a létezés különbségére akarsz rávilágítani. Mármint arra, hogy az emberek többsége számára a birtoklás a létezés egyetlen lényege. Ennek értelmében aki semmit sem birtokol, az (szerintük) egyáltalán nem is létezik.... A létezés az a "létmód", amelyben az ember semmit sem kíván/akar birtokolni. Tehát ha tetszik egy virág, nem tépjük le és nem visszük haza (mint a "birtokló"), csak megcsodáljuk, gyönyörködünk benne és továbbmegyünk....
Ha erre gondoltál, értem, mit akarsz mondani, és eddig egyet is értünk.
Viszont valamit megemlítenék, amit másképp látok:
Én igenis félek attól, hogy elvesztem azt, akit szeretek.
Persze, hogy a szeretett személy nem a tulajdonom, maga a szeretet pedig nem tárgy. Ám ha szeretek valakit, és ő viszontszeret (most az igazi, mély szeretetről beszélek), azzal a személlyel szinte "lelki szimbiozisban" vagyok. Neki szüksége van rám és nekem is rá. Ezzel azt szeretném mondani, hogy a (nem birtokló jellegű) szeretetet fel lehet fogni egy másik személy iránti pozitív viselkedésformának. A viselkedésformák összessége adja a személyiségünket. Tehát ha nem szerethetünk senkit, akkor mi is kevesebbek leszünk....

tudom!olvasd el a teljes igazságot !!!leirtam priviben!

Bocs, most jött meg, mindjárt elolvasom.

Lehet, hogy figyelmetlenül olvastam el a topicot,esetleg kihagytam egy-két hozzászólást. Amire emléxem, az az, hogy követtél el hibákat nem először, a barátaid figyelmeztettek de te figyelmen kívül hagytad. Ehhez viszont nem ügyvéd kell.

leirtam!!!