...a molnárlegény nem csak ingyen hált a molnárnéval, hanem minden reggel kapott egy zsák lisztet,amit a falu kocsmájában jóféle vörösborra cserélt. mivel a kereket leszerelték a falusiak, a malom nem őrölt lisztet.a faluban gyorsan gazdát váltott a "jutalom" ,mert utánpótlás nem akadt, egyre több bort kapott érte. a sok borivástól azonban "kedve" ugyan volt, de tehetsége kevésbé, a szép molnárasszony kitette a szűrét,és volt férjét siratta.
a remete lánya ,mikor hiába várta kedvesét, éjjel felkerekedett,és keresni kezdte a molnárt.hamarosan rátalált, vérbe fagyva...a kidobott könyvek között a vajákosasszony ükanyja könyve is benne volt, amiben bájitalok receptjét, gyógyító füvek használati utasítását megtalálta.bagolyürülékből, őzike szarvának porából,békanyálból és élesztőből kenőcsöt kevert,és a molnár testére kente gondosan.kiment a lápra és lidércfényt gyűjtött egy szoros szövésű keszkenőbe, amit a molnár fejére tekert szorosan.

A teste hirtelen szőrösödött, fájt minden porcikája és a hang a tokából is kezdett emberi hangból farkashanggá válni! Kisvártatva észrevette: farkasemberré vált!
Kívánta a vért, a nyers húst és amikor neje édesdeden aludt, akkor kilopózott és az első falusi portán talált birkát elragadta. Aztán hazament, megmártózott a folyó vizikerék alatti részében, hagyta, hogy a farkasfog ismét megsebezze, majd visszafeküdt a pióca mellé, reggelre pedig a szokásos módon ébredt és végezte napi teendőit, délután meg rohant a lányhoz az erdőbe.
Sötétedéskor elbúcsúzott a lánytól, már az erdőben átváltozott és ment a faluba új prédáért.
Napok múlva a faluban szóbeszéd tárgya lett az éjszakai állatgyilkos, őröket állítottak, hogy felfedjék kilétét. Harmadnapra észre is vették a farkast, aki a veszély miatt futásnak eredt. Elkapni nem tudták, de a harmadik találkozás után rájöttek, hogy a farkas meneküléskor a molnárék felé szaladt. Egy embert állítottak a vizikerék közelébe, figyelnie kellet az eseményeket, amit látott, arról a kocsmában beszámolt az embereknek.
Másnap délután, mikor a molnár a csodás teremtésnél tette látogatását, a falusiak megkeresték az asszonyt a hírrel, aki rettenetesen megdöbben (először azért, mert nála volt az inas és azt hitte férjura jött haza), és lelkesen belement az emberek ötletébe szereljék le a vizikereket, így a farkas nem tud visszaváltozni! A tervet tett követte és haladt minden a napi megszokás szerint: elragadott állat, kergetőzés, irány haza és ugrás a folyóba, de ezúttal nem volt ott a kerék! A vizes farkas kimászott és beugrott a szobája ablakán. A pióca tettetett ijedséggel sikoltott egy kicsit, majd megnyugtatta a molnárt, megszabadítja farkas mivoltától. Azt ajánlotta, nyúzzák le a farkasbőrt és utána hátha visszanyeri végleg emberi alakját. Ebbe bele is ment a jóember.
Lefeküdt a padlóra, a nő pedig elkezdte finoman lefejteni a farkasbőrt róla, amit némán tűrt. Mikor már félholt volt a szegény farkas, előugrott az inas és szíven szúrta, a félig megnyúzott test élettelenül terült el a padlón.
-Egyszer mindenki meghal - mondta a pióca - igaz, feküdni sokat kell, de az már nem szenved! - és ezután hatalmas, cuppanós csókot nyomott az inas barackpír arcára.
Ezután az este után a csodálatos remetelány hiába várta az ő molnárát, aki nem jött többet...

Ekkor a két ember már csak papíron tartozott egymáshoz. A nő megbarátkozott férje egy dolgozójával, aki molnárinas volt, mivel családi vállalkozásban, a férj atyai örökségeként malmot üzemeltettek. A molnárinas jóképű fiatalember volt, fitt és tettrekész, ennek bizonyítására a molnárnétól hamar lehetőséget kapott.
Ezalatt a molnárember bánatában a közeli erdőket járta, ahol megismerkedett az öreg remete lányával, akivel beszélgetni kezdtek, pedig ettől a falu lakossága mindenki óva intett, mivel a remetét rossz embernek tartották és a lánya pedig... nem esik messze a fájától. A molnár mégis megtette, egy idő után elbűvölte a lány szépsége és tanultsága, amit önszorgalomból vett magára az erdő közepén: titokban a falusiak által kidobott könyveket hozta el és azokat bújta, mikor nem kellett az öreg remetét ápolnia, főzni, mosni rá. Ezen találkozásból titkos kapcsolat létesült, amit az erdő homályában vittek végbe.
A molnárné nem tudta miért megy el az ura, de nem is érdekelte, hiszen ezidő alatt a pióca kedvét lelte az inasban.
Egyszer aztán az asszony megbetegedett és több napra a helyi vajákos asszony gyógyító termébe került. Ezt kihasználva a molnár kedvelt partnerét házába invitálta, hogy pásztorórájukat ne a természet lágy ölén, hanem ágyban, párnák közt tegyék meg. A lány hajlott az okos szóra és meglátogatta a férfit. Nem is egyszer, mert a vajákos asszon szerint a molnárnénak legalább hét napig ott kellett tartózkodnia.
De a nő állapota gyorsan javult, így a negyedik napon a vajákos elengedte a nőt, aki hogy hogy nem in flagrantin találta férjurát a lánnyal. Elfeledvén saját tetteit égtelen haragra gerjedt és csúnyán ráripakodott a lányra, aki megrettent és kiugrott az ablakon. Szerencséjére a malomkereket meghajtó folyóba esett, így baleset nem érte, de ezt a molnár nem tudta és utána ugrott...
A folyó sodrása a lányt kisodorta a közeli partra, a férfit pedig a vizikerék alá, ahol beakadt egy korábban a fába szorult farkasfogba, ami felsértette a nyakát, de lélekjelenlétének köszönhetően ki tudott úszni a partra. Kedvesével egymásra borult, ekkor vette észre a lány a sebet és a férfi nyakát puha, de vizes zsebkendőjével szorította le. Eközben a pióca ordított az ablakból, hogy a lányt meg ne lása a házában többet!
A vérzés kisvártatva elállt, a pár elbúcsúzott egymástól és megbeszélték, másnap, az erőben a szokott helyen találkoznak, aztán mindketten hazamentek.
Éjszaka a férfi különös jeleket kezdett magán észrevenni...

Munkaidőben gyógyít a pióca, otthon kedvtelésből vért szív...
A jóember ereje kezdett semmivé foszlani, a hitvestársi kötelezettségének sem tett már eleget (illetve nem otthon), a pióca pedig átváltozott halászleánnyá és más(ok)ra vetette ki a hálóját, a nagy számok törvénye alapján nemhiába...

így lettek aztán barátból ellenféllé, azok számára, akik annyira-de annyira szeretik magukat, hogy nem látnak a saját orruknál tovább.
DE!!! szerencsére nem mindenki ilyen, mert bár nagy az Isten Zoo-ja,vannak emberek is(EMBER)
amúgy a pióca megtalálta hivatását,emberek életét menti meg azóta is,gyógyítgatja a szívtolulást)))és kitűnő véres-hurkát sütöget bódéja mellett szabadidejében.

Néztek egymásra, mint Gyuri bácsi az aranyhalra (ki teljesítse a másik kívánságát), aztán megjelent CsárlszDárvin, aki feljegyezte az első orronszülést, ezt az evolúció következő lépcsőjeként jegyezte fel, de meghalt...
Viszont! A kezében szorongatta egy barátja levelét, aki világhírű természettudós volt, a levélben megírta új telefonszámát. Ezt felhívták, a szakember kijött és rájött, hogy EZ a pióca gerinces állat, de eddig ilyet nem látott, tehát nevet kellett adni neki.
A név, amit adott neki? NŐ.

a kukac azért volt olyan hatalmas, mert csomót kötött magára,hogy el ne feledje a galóca alatti randit-és a vérkeringés lappangása hatalmas duci boává változtatta.tétován körbe kémlelet hatalmas szempillái alól,és rémülten látta meg.hogy a pióca az egyik pillájára felszúródott. sírni kezdett, a galóca pöttyei leázódtak,hatalmas pacnikká váltak,könnyeiből kis tavacska keletkezett melybe a kukac eleje belesüppedt egy idő múltán.valami belement kukacunk orrocskájába,hatalmasat tüszizett,a pióca pedig egyenesen az új tavacskába esett.-barátom!!! köszönöm!!!kiáltott,

folytatná valaki?

ez a mese is kifulladt... sajnálatos módon.

Az nem hangzik jól, hogy a 2 kukac egymásnak esett...
ki folytatja korrektül?

- Ne viccelj, kiskedves, én csak átlagos vagyok, de a pozitív tulajdonságaim emelnek naggyá!
- Szerintem kéne egy kis bizonyíték!
Ekkor egy hatalmas csók, némi öleléssel csattant a lány emésztőcsatornájának felső nyílásán.... A lány elalélt...

...viszont!
A madaraknak zúzógyomra van, ami sebeket ejtett a kukac testén, amik a víztócsákban elfertőződtek, tehát az őt kerülgető éhes fenevadak gusztusa elment a kukac bekebelezésének lehetőségétől. (mint ahogy Quasimodo nyugtatta magát: legalább nem kapok nemi betegséget!)
A kukac nagy nehezen kikecmergett a vízből, elnyúlt a füvön és élvezte a Nap szárító sugarait.
Egész véletlen arra járt a magányos pióca, aki épp új vizet keresett, mert az előzőt az emberek lecsapolták és a helyét beépítették a Hermina lakóparkkal, hogy a Való Világ 5 nyertesének adhassák oda.
A pióca felajánlotta, hogy kitisztítja a kukac sebeit, de a kukac 1 percet kért, mert a ma esti randit rendkívüli túlórára hivatkozva lemondta, a postagalambot irányba állítva szélnek eresztette. A lány nem örült, de megértette és titokban azt hitte, a választottja nem is jelentkezik többet.
A pióca meggyógyította a kukacot, aki ezután vett a Mezőgazdasági boltban vet a lánynak babérlevelet virág gyanánt, mert tudta, a kukaclányok a babérlevelet szeretik a legjobban.
1000 évnek tűnt mire eljött a találkozás ideje. A rét sarkában lévő galóca piros kalapja alatt beszélték meg, mert azon órakijelző is volt, mint a Nyugati téren.
A lány meglátta hősünket és felkiáltott: "Jézus ereje, ez mekkora kukac!"

Egyszer csak "elfogyott a lába alatt a talaj" nagyot zuhant egy szakadékba és egy víztócsába esett. Miután magához tért a nagy zuhanás után, nagyon megörült, hogy meg tud tisztálkodni a randi előtt. Körbenézett a víz tetején és akkor vette észre, hogy egy hatalmas nagy tóba esett, amibe hemzsegnek a halak, a krokodilok és mindenféle hatalmas madarak repkednek a fele fölött. Lehervadt a mosolya Villám Kukacnak!

- No, ez meg is volna! - rikkantotta. Az ám! De most meg hogy' néz ki! Mint aki most jött egy madárbegyből, pontosan úgy.
- Nem lehetek egy szép látvány! S ezek a szagok rajtam! Pfujjj! Jó volna megmosakodnom valahol! Amúgy is stresszes volt ez a madárbegyben tartózkodás, s ráadásul még szagos is vagyok! Mi lesz a ma esti randimmal? Így azért mégsem mehetek el rá! Habár az is csoda, hogy élek! Hmmmm... De a randi az mégiscsak randi!
Elindult hát, természetesen most már óvatosan, fürdőt keresni a zöld rengetegben. A madarak elől most el tudott bújni a lapulevelek és fűszálak között. "Vajon hol lehet egy fürdő? Mert ez most mindennél fontosabb;az esti randi most nagyon fontos..." - így vágyakozott, morfondírozott, ahogy' haladt a zöldben.

De visszacsúszott. Megpróbálta még egyszer, de megint nem sikerült.
- Mit évő legyek? - gondolta Villám @ és megvakarta volna a fejét, ha lett volna keze!
De hirtelen eszébe jutott valami! Nekilódult, és a madár begyében futni kezdett. Hiszen futni nagyon tudott! Rótta az egyre gyorsabb és gyorsabb köröket a madár begyében, mint a motoros mutatványosok a drótkalitkában. Kis híján beleszédült.
A madár érezte, hogy valami nincs rendben ott belül... Furcsa érzés lett úrrá rajta. Szédülni, émelyegni kezdett. Majd öklendezni. S csakhamar ki is öklendezte Villám kukacot!
Villám nagyot zuhant a madár csőréből lefelé, de puhán landolt egy lapulevélen.

Csakhogy Villám kukac a madár begyében sem tudott nyugton maradni. Rohangált fel és alá, míg egyszer csak úgy vacsora tájékán valami világosságot fedezett fel a feje felett. Gyorsan arra felé kezdett araszolni.

Egy nap aztán... ücsörgött az egyik madár a faágon ,,nézelődött és azon gondolkodott,hogy itt az uzsonna ideje. Villám kukac éppen kapaszkodott fel a madár lába alatt a faágon,amikor a madárka meglátta,és gondolkodás nélkül gyorsan bekapta Villámkukacot! - Nah ! meg volt az uzsi is

Egyszer volt, hol nem volt, hol volt, hol meg lehetett volna, de nem lett, hol meg lett, de nem kellett volna, szóval...volt egyszer egy kukac! Ez a kukac bolondos volt, minden nap felfutott az almafára, meg vissza a körtefára, közben nagyokat nevetett, amikor elszáguldott a faágon ücsörgő madarak lábai alatt, csőrei előtt. A madarak el is nevezték Villám Kukacnak. Egy nap aztán...

A királylány, és királyfi leszállt a földre.Utjukat külön-külön fojtatják, bár mindketten nagyon sokat gondolnak a másikra. Éppen ezért elhatározzák, ha törik, ha szakad, de megkeresik egymást. Mert nagyon sok kérdés, még feltáratlan maradt számukra. Ezért aztán elindulnak az élet nagyon nehéz, rögös, számtalan akadályba ütközö úton......
Süvítve fujt a szél, zuhogott az eső, mikor a lány elindult otthonról.Fázósan magára húzta esőköpenyét, és a fiúra gondolt,akit nem tudott a szívéből számüzni.Az úton ismerős arcokat látott, akik épp úgy siettek mint ő, hiszen az eső csak ömlött, szakadatlan.A zebránál meglátott egy idős nénit, átakart kelni a túloldalra, de olyan erős volt a forgalom, hogy ez számára lehetetlennek bizonyult, hiszen nem működtek a lámpák. Odalépett, hogy segítsen neki. A néni nem győzött hálálkodni, és bucsuzóul azt mondta: meglásd, jó tett helyébe jót várhatsz. A lány ment a dolgára , már el is feledkezett a néniről..... Közben beérkezett a munkahelyére, nekilátott feladatai elvégzéséhez, mikor megszólal a telefon......
Közben ne feledkezzünk meg a fiúról sem:Ki nagyon sokat gondolt a lányra, teljesen a szívébe zárta.
Csendesen üldögéltve elmélkedett, miközben nézte a zavaros vizet.Az erdőszéli kispatakra gondolt, ahol olyan sok időt töltöttek eggyütt szíve választottjával. Mivel nagyon meleg volt levetkőzött, bement a vízbe, hogy fürdik egyet. Pillanatok alatt piócák sokasága lepte el az egész testét, és szívták a vérét.Amint szedegette magáról a piócákat, megszólal mögötte egy hang. "Ugye mondanom sem kell , hogy az a néni volt, akin a leány segített."Figyelj ide fiam! Segítek neked, mert te nagyon jó ember vagy, és aki miatt fáj a szíved ő is.Nézz a hátad mögé, látsz ott egy 200éves tölgyet. Mikor a nap a legmagasabban jár, az árnyékában meglátod azt a számot, amin felhívhatod szíved választotját. Izgatottan várta a delet, mikor a nap a fa tetejéhez ér. És ím láss csodát, ott volt szépen kirajzolódva, fejébe véste és azonnal felhívta. A vonal túlsó végén valóban a lány volt. Találkozásuk újra, örömteli, útjukat boldogság övezte. Onnantól kezdve elválszthatatlanok lettek.

Már régen jártam erre. Most folytatom a mesét..

A királylány betért a rengeteg erdőbe. Ott ment- mendegélt, mert magányra vágyott. Egy idő után megunta, hogy csak az erdő lakóival találkozik, ezésrt betért egy faluba, ahol megszállt pár napra.
Ott találkozott a festő legénnyel és a fazekas lánnyal, akik egymásra találtak. Figyelte kapcsolatuk kibontakozását, örült nekik, Pár hétig felhőtlen volt a boldogságuk. Aztán egy szomorú hír borzolta fel a kedélyeket. A fazekas lány hírtelen eltünt, elhagyta a festő legényt. Ez egy szomorú történet!
A királylány folytatta útját, már megpihent, feltöltődött. Egy találkozóra igyekezett. Itt érték meglepetések! Barátokra és ellenségre is talált! Sajnos a királyfi még várat magára, így tovább folytatja útját. Már nem megy vissza az erdőbe, nem bújik el az emberek elöl, nem kerüli el a lakott helyeket, vállalja a csalódásokat is.