Hát, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát/át párját Választhatsz

Na ezért iszok én Calvadost, hogy ilyen hülyeségek ne jussanak az eszembe.. csak Párizs..

Mostantól eszedbe fog jutni ez az életfilm dolog, ahányszor Jim Beamet iszol, még mielőtt ajkadhoz érne az első pohár

.. vagy megtette, amit megkövetelt a haza.. már csak az a kérdés kinek a hazája.. és valóban tőle kéne-e megkövetelnie..?


..hmm pesszimista látomás.. hagyjuk lógva..

leteríteni a vörös szőnyeget és várni, ki lép rá?
a vörös ködöt hátra kell hagyni és magunkat adni?
élet filmje? kit érdekel? abban mindenki csak a csalódásokra emlékszik,
úgy élek, hogy a jelen hozza meg az örömöt és örökké tartson! -- vagy tovább!

"Vagy aki volt,ma már csak holt?"
Jólvanna,most My Name: Dilibogyó...
Csak oda ne írjam motívációs maszlagként!

Kényelmes álláspont mindig másra várni avagy kenni a "miért nem tettünk semmit" okait.
A lehetőségek mindenki számára ott vannak az életében. Csak nem arra, amit ő képzel az uniformizált gondolkodásával. Nem tehet arról, hogy uniformizálta a társadalom, de ha nem elégdett állapotával, a változásért csak maga tehet. Először be kell venni a piros tablettát, hogy a mátrixból kiszabadulva élni kezdjen valaki. Akkor kezdi látni, hogy ott voltak a lehetőségek mindig is, csak baromként szemlélte a világot maga körül.
A kék tabletta másra való
Mit szeretne látni bárki bárki saját sírfelirataként? Hogy "Itt nyugszik XY, aki nagyon tehetséges és szépreményű volt, de a korszellem megfojtotta." vagy inkább "Élt, ember volt, megtette, amit kellett." ?
Élj úgy, hogyha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned. Ez az egyén felleősségéről szól, nem másról.

Sokszor érintjük az önállóság fogalmát.Valóban elmondható ma Magyarországon,hogy független és innovatív lehet az ember,azaz tehetségének megfelelő lehetőségek támogatják?
Szerintem . Miközben akiknek lehetőségük volna,a saját pecsenyéjüket sütögetik és leginkább korlátozzák és kinevetik a nem megalkuvót.Ezt tapasztalom kicsiben és nagyban is.
Rengeteg ember ezért adja fel álmait és nem azért,mert kényelmes.

Csak maga tehet róla, az egyén. A körülményeket nem mi választhatjuk meg, adott korba születik az ember. De hogy milyen életet csinál, mit tart fontosnak és mennyit tesz érte, az az egyénen múlik.
Félelemből, kényelmes belenyugvásból még sosem születtek nagy dolgok, nem is fognak.

Nem kell egyetértenetek velem,de nagyon összetett téma ez.
Alapvetően az életkörülményei fogságában vergődik mindenki.
Szép lenne,ha úgy a férfi,mint a nő megélhetné kiteljesedését munkájában elismerve,tehetségéhez mérten gazdagítva saját és mások boldogulását.Merthogy az elégedett ember képes teremteni,aki nincs lesúlyozva,visszavetve,korlátozva abban,amiben plusszt kapott a Teremtőtől.
A megélhetési félelemben gyűrődő ember figyelme csak a létfenntartás körül forog,vágyai és igényei minimumát annyira le kell szorítania,mert nincs ami táplálja,hogy előbb-utóbb bezárul a kör.
Azt mondják minden 3.ember depresszív Magyarországon.Kérdem én: csak a "pozitív szemlélet"átvett divathóbortja segíthet? Vagy könyv és kurzus nélkül is érezni kellene a megoldást?

Az instant leves ügyeletes kaja. Amikor az embernek nincs ideje előkészíteni, megfőzni, törődni vele.
Emberi kapcsolatokban viszont nem ismerek instantot Ott tényleg törődni kell Vele, figyelni Rá és.. De látom Te is tudod

Maximálisan egyetértek veled... mindegyik hozzászólásodban!!

Gratula érte...További szép estét!!

Nagyon okos jó példa!!!
Ha éhes vagyok és nagyon sietek,akkor bedobom az instant levest,kicsit ráfűszerezek.....És a végeredmény?....fogyasztható.Egy ideig jól lakok...

Ha van időm,akkor csinálok egy igazi babgulyást,időt szánok rá,folyamatosan törődök vele,elejétől a végéig és csodálatos ízű lesz.........
Azért ez az igazi.

És eszerint nyugodtan kimondhatom,utálom az instant kajákat,inkább nem eszem.

Megvárom,amikor van időm,lehetőségem egy igazi levesre.....Rászánom az időt,kostólgatom,izlelem és elfogyasztom.....Na ez így sokkal jobb.Szerintem a levesnek is.......

Igazad van, érzések és érzelmek nélkül olyan lehet az egész, mint az instant leves.. Se íze, se...

Tényleg,a dzsigolók..

És aki a modern monogámiát nem kóstolta meg és nem próbálta a szexet érzésekkel együtt,közös élménnyé tenni,az tényleg csak lefeküdt és nem szerelmeskedett.És aki ezt soha nem tette meg,nem tudja miről írok itt.....
Akkor valószínűleg "tudás-érzés"nélkül fejezi be majd valamikor........

De mindenki azt az utat járja,amit akar...Én az én utamat szeretem.....

Én is azzal szeretek ágyba bújni, akit szeretek. Alkalmi légyott nem a műfajom. A legtöbb férfi vérig van sértve, amikor azt mondom, találkozzunk, beszélgessünk, ismerjük meg egymást, mielőtt ágyba bújunk.lehet, hogy maradi vagyok, de a monogám voltam, vagyok és leszek is. Így vagyok programozva.
Ami azt illeti, a nőknek meg ott voltak a dzsigolók, ha partnerre volt szükségük.

Azt úgy nem szeretem,hogy .....szeretem a feleségem,csak egy kis változatosságra vágyom......
Ezt majd egyszer magyarázza el valaki....,hogy megértsem.Szerintem ez egy nagyon jó duma( Nobel díjat adnák érte)
Persze mások vagyunk,de én momentán azzal szeretek ágyba bújni,akit szeretek.A történelem,már nagyon régen kitalálta a szeretem a feleségem,de mással bújok ágyba megoldását,ők voltak és vannak és lesznek a kurtizánok.Normális polgári országokban ma is működik.Nem az autóút mellett álló lányokról beszélek.
Mert ezek a hölgyek,igen ritkán kezdenek érzelmileg is kötődni,szemben a másik verzióval.

1. Idézet:

---

Felkértek, hogy indítsak egy fórumot ebben a
témában..Szerintem nem a nők szerepével van a gond
a társadalomban, hanem a férfiak kerültek komoly
szerep zavarba.

---

Szerintem is csak alkalmazkodtak a nők és férfisak a változó társadalmi elvárásokhoz.
Sokan azért nem mernek kilépni egy kapcsolatból, mert nincs hova hátrálni. Sokszor nem csak a nőt, hanem a rokonokat is fenyegeti az agresszív férfi és rokonsága. A nő inkább tűr. Mielőtt bárki "tollat ragadna" - nem csak a férfiak agresszívak!
Tapasztalom sajnos, hogy sok férfi inkább félrejár, nem válik. Azt mondja, ő szereti a feleségét, csak vágyik egy kis változatosságra. Vagy azt mondja, már nincs közöttük semmi, de sokat veszítene a válással anyagilag Soha nem léptem félre, azt nem mondom, hogy nem kísértett meg a gondolata..Akkor leültünk, megbeszéltük. A végén válás lett belőle, de nem félrelépés miatt.