Egy vers...

Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifele,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejemet,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék – s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogságot. Holnap jön a péntek
és testemet testedre szögezik.

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belémfúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk.

(Gy.T.)

"A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Elmúlásának ideje előre pontosan nem mondható meg, olyan emberi érzelem, amely nem a résztvevők saját akaratán múlik, nem hozható akaratlagosan létre. Létezik olyan viselkedésmód, nyitottság, amellyel az ember befogadó kész állapotba jöhet."

Valakit szeretnünk kell ez butaság, nem kell.
Az sosem lesz szerelmes, aki mindenáron az szeretne lenni. Soha nem akartam, nem kerestem,
és azt hiszem fiatalon nem is voltam szerelmes sosem.Talán érettség kellett hozzá.
Vannak emberek, akik tetszhetnek külsőre nekünk, és kedveljük őket a belső tulajdonságaikért együtt, ez még nem szerelem. Az sem ha sokat gondolunk a másikra. A szerelem nagyon nagy szenvedéllyel jár együtt és olyan szintű gyengédséggel amit előtte sosem érzett egy nő férfi irányt. Soha nem éreztem magam annyira nőiesnek. Minden embert jónak láttam, a világ tökéletes volt, nem éreztem a problémákat, minden aprónak tűnt ehhez képest. Sokkal fontosabb a másik érzése a sajátunknál, mindig neki akarunk jót. Kiszolgáltatott helyzet ez, mert szó szerint nem tudsz nélküle élni.

Én akkor érzem, hogy szerelmes vagyok, amikor leereszkedik rám egy lila/rózsaszín "köd"; megváltozik a gondolkodásom, az érzéseim, mivel a szerelmem tárgya kerül bennem a középpontba.
Igen, talán ekkor felfigyelek benne a bennünk levő közös pontokra, azaz talán önmagamra. De vonzanak benne szimpatikus tulajdonságok is, amilyen esetleg én nem vagyok.
Nálam a testi vágy önmagában nem szerelem, mert szexuális vágyakozásom lehet olyan nő iránt is, akibe nem vagyok szerelmes.
Nálam a kölcsönös szimpátia és egymásrahangolódás sem szerelem önmagában, mert ezeket meglelem olyan emberben is, akibe nem vagyok szerelmes.

Látom, megtaláltad a topic-ot
Nem baj, én a másikon válaszoltam.

Köszi!
Akkor bemásolom!

A kérdés "csak" annyi, hogy mi is a szerelem?
Alternatívák:

- Julcsi eszement módon kívánja Tibit, ha meglátja, akkor azonnal nedves lesz a bugyija, és ha együtt vannak, akkor az orgazmusok orgazmusát éli át. - Tehát a szerelem a szexuális együttlét és annak kívánása?

- Zolinak tetszik Katalin, aki csoportvezető a másik osztályon. Fiatal, csinos, energikus. Külsőleg nem különbözik a körülötte levő többi fiatal nőtől, de van karizmája, okos és céltudatos. - Tehát a szerelem vonzalom valaki iránt, aki külsőleg is tetszik és a belső tulajdonságai is lenyűgöznek?

- Márta szenved. Beleszeretett Laciba, aki igazából egy lusta, elhanyagolt, folyton borostás hülye majom, de Márta mégis szereti. De a majom lelépett egy másik nővel. Márta szívében pedig mintha kést forgatnának. - Tehát a szerelem önmagunk szeretete a másikban, aki saját energiáink, szeretetünk célpontja... hiszen valakit szeretnünk kell?

Hirtelen most ezek jutottak eszembe, de biztosan van más szempont is.
Tehát mi a szerelem? Testi vágy, vagy egy szellemi+testi+lelki etalon iránti rajongás, vagy egy önmagát gerjesztő érzelem, amelynek célpontja valaki, akiben igazából önmagunkat szeretjük?
(Kézenfekvő válasz az, hogy mindhárom egyszerre, illetve ezek "súlyozott" összege. De ezt a választ nem fogadom el! )

Laci!
Ez az a topik.

Ezt gyönyörűen írtad, Te tudsz valamit.

Azt hívják szerelemnek, amikor az ember fenntartás nélkül és nem múló kíváncsisággal figyeli egy másik ember kibontakozását, csak ámul, és hálát ad a Teremtőnek, hogy ilyen lények is élnek a földön.

Ezt a fogalmat meghatározni sokan próbálták,próbálják.
Az érzelmek szövevényei olyanok,mint a tenger hullámai.
Amit megél,átél benne az ember a másik embernek köszönhetően: az is "teremtés"-mítosz,megfejthetetlen csoda bennünk...
Ezért a másik ember tehet szerelmi állapotunkról!
Ő csak elindítója annak,ami bennünk van....
Így nem csak teremtői vagyunk egy csodának,
de pusztítói is,ha nem értjük éretten milyen értéket hordozunk...

Egy különös szerelmi vallomás!?--- "Valamikor sárgacsőrű,zöldfülű koromban éreztem ilyen bizsergést."...(érdekes,hogy CSAK Ő beszélt,míg én CSAK hallgattam) Hmmm... Ilyen is van???

Hát most komolyak voltak,a kád és a víz utáni vágyaim.Végeztem.Itt állék meztelen,új cél a kávé után,a gardrób,mennem kell egy ügyfélhez,utána való cél egy régi hadihajó,azt hiszem folyami naszád megnézése a Dunakorsónál.Távlati cél,kicsi lefekszik 8-kor,nagy már csatangol.....Utána...na azt még nem tudom....

Ügyesen "helyzetre" hivatkozol... Nagy huncut vagy!

Szép napot! Hát, a futótávot a helyzet változtatja.Momentán kinéztem a 12 méterre levő kádat,egy csobbanásra.....

Ha már a sportnál tartunk a rövidtáv vagy a maratoni jobb?
Szép napot ebben a rekkenőben Attila!

Fussunk,fussunk,csak a "csajokat" ott ne hagyjuk.....

Ez jóóóóóóóóóó!
No akkor gyerünk,mert az élet erre mutat!

Attila! Látszik,hogy Attila vagy.Elloptam......

A szerelem sötét verem.

"Love is just a chemical insult, a reason to hurt yourself..."