Ez csak azt jelenti, hogy "normális" emberbe botlottatok, mint főnök. Ez bármikor változhat. Én már az ötödik főnökömet fogyasztom. Mindegyik el akart bocsátani. Mindegyiket elbocsátották.
Legutóbb, amikor 40 fokos lázzal telefonáltam, hogy nem tudok munkába állni, az volt a válasz, hogy miért nem szóltam 3 nappal előtte legalább, és hogy most kit keressen helyettem. Felőle simán megdögölhet bárki, csak szóljon időben, mert kevesebb lesz a havi prémiuma, ha nem tud időben intézkedni.

Igen, tudom...sajnos az egészségügy az megint más tészta...ott őrület van mindenhol...és jóval nagyobb tét, a felelősség, mintha én pl. egy excel táblában félreütök egy képletet....

Tudod, nálunk kicsit rapszodikus a munka. Sokszor négyen végezzük hat ember munkáját. Aki teheti, elmegy máshova dolgozni, majd egyszer talán elmesélem...Sokszor örülünk, ha állva bekapunk pár falatot. Néha vannak lazább napok, de ez sem rajtunk múlik, hozott anyagból dolgozunk. Szerencsére jó főnököm van.

...ha - ahogy mondjátok - több jogunk lenne az miben változtatná meg az életünket?...vagy a kis, törékeny hölgy mire ment volna vele? akkor sem mert volna szólni a főnökének...én Szabival értek egyet...én is elmondom a főnökömnek, ha "kritikus" a helyzet és eddig mindig megértette...sőt, még érdeklődött is...pedig én is multinál dolgozok..a munka egy dolog...kihasználnak, de a sok munkát kompenzálják is...tény, hogy ezeken a helyeken nem az megy, hogy bemegyek dolgozni, megreggelizek, kv zok és 11-tő délig dolgozok, majd ebéd, aztán megint kv és mehetünk haza...kicsit vaskalaposabb a helyzet, de ennek is vannak előnyei...

Igazad van, egyre többen lesznek.Télen a Keletinél sem csak a hajléktalanok vették igénybe a melegedő sátrat és az ingyenes ebédet-vacsorát.
Ma már a munkavállalóknak a gürizésen kívül tényleg semmi joguk sincs

Nem tudni, ha meg sem próbálja az ember, úgy vagyok vele. A félelem, a szégyen és az előítéletek a legrosszabb tanácsadói az embernek.
Nekem is adódott többször olyan helyzet, amikor szégyelltem, de nem tudtam más kiutat, szóltam a főnökömnek, megmondtam az igazat. És nem cikizett, nem kérdezett, hanem segített. Azt csak az ember gondolja, hogy csak ő van nehéz helyzetben és azt is, hogy ezt más nem érti meg. Persze, lehet olyan, aki visszaél ezzel, de belehalni a szégyenbe, az tuti rossz választás. Nem kritika ez anyukára nézve, legközelebb bizonyára ő is másképp próbálja megoldani a problémát. Szerintem az se gáz, ha valaki kaját lop ilyen helyzetben, vagy a gyerekének, nem ítélem el érte. Sokan éheznek. Egy ember élete vagy gyerekéé fontosabb, mint valakinek a sajtja, sütije. Gyanítom, hogy sokan kerülnek még szembe ezzel a szégyen-dilemmával, amíg jobbra fordulnak a dolgok.

Na ez az amiről nem tudhatunk, de tudod van ami nem megy még akkor sem ha belepusztulunk, mert van belül egy gát ami az utolsó bástyája az emberi önbecsülésnek. Talán ő is ebbe a "hibába" esett.

Vagy megválik tőle, mert problémás. A multiknál ez bevett gyakorlat. Július 1-től meg a maradék jogaidról is lemondhatsz. Marad-e még emberi tényező a rendszerben? A kérdés költői..

Én rendszeresen éjszaka és kora hajnalban indulok melózni, de már sorban állnak a kukák mellett az emberek. Még egymás után is átválogatják a maradékot. ..és ami az újdonság, hogy nem hajléktalanok. Rendszeresen jár a kukánkra egy "jól" öltözött apa, a 10 év körüli fiával. A fiú tartja a kuka fedelét és a gurulós szatyruk száját, amíg az apa búvárkodik.

Hát akinek gyermekekről kell gondoskodnia egyedül,az nem szégyellheti magát. Biztos megértette volna a főnöke, ha elmondja neki helyzetét. Gondolom. Vagy is remélem. Pár süti igazán nem oszt, nem szoroz.

Sziasztok!
El kell mesélnem valamit, magam tapasztaltam és nagyon hihetetlen, de láttam és ezért biztos vagyok benne hogy igaz:
Egy pékségben történt az eset. Az eladó térbe kiszédült az egyik alkalmazott és a kezeit a mellkasára szorítva, elsápadva remegve csuklott össze mindenki előtt. Aki rosszul lett nem volt több 45 kg-nál láthatóan sovány, alapjában is nyúzott kis hölgy. Mivel ismerem a családot tudom, hogy egyedül neveli 3 gyermekét mióta elvált. Hívtam a mentőt, aki a telefonban felvette az adatokat és a tüneteket kérdezte. Hamar megérkeztek és profin tették a dolgukat. Látszott rajtuk hogy tudják mit kell tenniük, de a feszültség tapintható volt és érezni lehetett hogy minden pillanat számít.
Másnap megtudtam a kollégától, hogy nem volt szerencsére infarktusa a hölgynek. Szerencsére, de ki volt merülve, és most jön a megdöbbentő, mert napok óta nem evett semmit, mert a gyerekeknek kellett az étel és ő nap mint nap este bement a pékségbe dolgozni. Hajnalig sütött és nem evett semmit, mert szégyellte a helyzetét. Négy emberre egyedül keres, apuka, meg nem tud fizetni semmit, mert munkanélküli, és most még anyuka is táppénzre került...

Hihetetlen hogy ide jutottunk.

A "Titanic évforduló" kapcsán egy pár érdekesség..

Nem is a Titanic süllyedt el?

Arra, hogy pontosan mi okozhatta a Titanic végzetét, számos elmélet létezik, melyek mindegyikére föl lehet hozni érvet, és ellenérvet egyaránt. A teljesség igénye nélkül most számba vesszük a legtöbbször fölhozott, és legvalószínűbb teóriákat a hajó elsüllyedésének kapcsán. A cikk olvasásához kattints ide!

én inkább egonak hívnám jó alvást az ágy és a takaró présben

..az jutott még eszembe, hogy mindegy mit mondasz, úgyis préselődsz egész életedben...minden reggelt ezzel kezdesz...már akkor belepréselődsz a nadrágodba és egész nap abban a kalitkában vagy...és még akkor is ez lesz, amikor már halottak leszünk...vagy egy koporsóba vagy egy urnába préselnek bele, aztán még le is zárják nehogy véletlenül elszaladjunk...

Képesség. Ember és lélekismeret. Most úgy érzem, én szorulok rá egy kis alvásra. Bármilyen meghökkentő is..

...honnan tudod kik szorulnak rá?...

Akkor visszautalnék a kockaformás hasonlatra. Nem fogom belepréselni magam, hiába hívod alkalmazkodásnak. Nem érzek kényszert arra, hogy biztassak, vagy igazat adjak olyan személyeknek, akik nem szorulnak rá, illetve nincs igazuk. Az előnyömre (ha van ilyen) éppen ez válik.

..nem is tudom....számodra előbb még gömb voltam, most már kecske...mesélj mit szívtál, hogy így kitágult a fantáziád? azt meg, hogy hova nyalok én pontosan tudom, ellenben veled, akinek halvány lila gőze sincs róla...egyébként halkan megjegyezném, hogy olyan hozzászólást tőled még nem olvastam, amiben a másikat biztatnád, segítenéd vagy esetleg igazat adnál neki és támogatnád...és ezt levetítve egy párkapcsolatra - ha már pont egy ilyen témával foglalkozó weblapon fórumozunk - nem biztos, hogy az előnyödre válik...most itt nemcsak a fórumozók körére gondolok, hanem a való életre is...nyilván nehezedre esne egy másik emberhez alkalmazkodnod, ha téged nem lehet úgymond szabályozni...

"Az ésszerű ember alkalmaszkodik a világhoz; az ésszerűtlen viszont próbálja a világot magához igazítani. Ezért minden haladás az ésszerűtlen embereken múlik." /George Bernard Shaw/

Ez valóban meghökkentő. Viszont amiről te beszélsz, az a napraforgó. Tulajdonképpen olyan kecske vagy, aki oda nyal, ahonnan sót remél. A szabályokat mi teremtjük, elfogadásukkal legitimmé tesszük őket. Rajtam nincs potméter, így nem tudsz szabályozni.

...hohóóóóóó....de nem vagyok gömb ...rugalmas vagyok és úgy alakulok, ahogy az eszem diktálja...az eszem pedig külső tényezők befolyásolása miatt néha szabályok betartására ösztönzi a testem ...na erre varrj gombot ...egyébként most mondod itt a gömb vagy, kockába zárnak szöveget, holott téged is ugyanúgy a hatalmába kerít a szabályozás...mint mondtam már valamikor, Te sem menekülhetsz.....ez mindenkit utólér, ha akarja , ha nem ...az úton, a munkahelyen, a párkapcsolatban...mindenhol...majd ha már nem ezen a világon leszünk, akkor reménykedhetünk, hogy totális szabadság fogja uralni a ...nem tudom minket...lelkünket,az új testünket vagy passzolom, mert nem tudom mi van odaát azt...