A felsőoktatás nagy átverése 2/2

Eltekintve a politikai gumicsontoktól, tekintsünk rá a lényegre. A felsőoktatás mesterséges megerősítése az első Orbán-kormánynak nem csak a munkanélküliséget csökkentő tényező volt, de egyben kiváló üzlet is. Egyrészt nem kellett a diákoknak munkanélküli segélyt fizetni, nem mentek az utcára, nem kezdtek szervezkedni, de el is töltötték az idejüket. A felsőoktatás fokozatosan elérte azt a szintet, hogy a megtanulhatatlan mennyiségű tananyagokat csak puskázással lehet valahogy a vizsgákon visszaadni. Aki komolyan vette a feladatot és tanult, puskázás nélkül vizsgázott, idegileg tönkrement. Vagyis a társadalom egy jelentős részének, ami az általános elégedetlenség mellett (ha nem kerülhet be annyi ember a felsőoktatásba) meg tudott volna szervezni egy valóban jelentős kormányellenes, esetleg rendszerellenes szervezkedést, minden szellemi energiáját lekötötték. A felsőoktatásban azután teletömték a fejét száraz, összefüggéstelen tananyagokkal, amiknek az égvilágon semmi haszna nem volt. A gazdaságelméleti, társadalomelméleti, természettudományos könyvek jelentős része egy olyan összefoglaló-keverék, ahol különféle elméleteket kevernek össze, hogy véletlenül se tudja a tanuló kirakni, hogy éppen mit is tanul. Emellett az erkölcsösnek egyáltalán nem nevezhető egyetemi-főiskolai élet megadta a megfelelő neoliberális alapképzést az ott tanulóknak. Magyarul: drogok, kurvák és alkohol, minden mennyiségben. Ha pedig a hallgató végzett az adott szakirányon, szembesült azzal, hogy ha nincs kapcsolata, gyakorlata, rokonai, azaz nem zsidó és nem is sikerült megfelelően átvennie a zsidó felfogást, az égvilágon semmire sem megy. A szüleitől messzire eső felsőoktatási területen lakhatásra, étkezésre és szórakozásra elvert milliók mellett pedig valószínűleg van egy olyan hitele is, amit jelen körülmények mellett sosem tud visszafizetni. Ha nem hülyítették volna meg az ilyen hallgatót a végsőkig a száraz, idegőrlő tananyagokkal, azaz szinte kizárólag zsidók által írt tananyagokkal, valószínűleg rájönne, hogy jól átverték. Csakhogy erre nem szoktak az emberek rájönni. Aki pedig átment a "neoliberális alapképzésen", az sosem fog rájönni, sőt, még dicséri is a rendszert, hogy milyen jó, hogy az elvert milliókért és a hitelért cserébe kapott egy papírt, amivel talán egyszer lesz munkája. Csakhogy a csapda úgy van kitalálva, hogy ne legyen menekülés. A mai világ feltalálta az "élethosszig tartó tanulás" fogalmát, és a felsőoktatási intézmények reklámozzák magukat a különféle továbbképzési lehetőségekkel. A cél ugyanaz: adni még egy haszontalan papírt a hallgatónak, ugyanolyan száraz anyagok megtanulásáért, és persze sok pénzért, és az illető megint elveszít néhány évet. És most ott tart a társadalom, hogy vannak 3-4 diplomával munkanélküliek, akiknek sosem adatott meg még a lehetőség, hogy szakmájukban dolgozhassanak. Emellett persze azt is megtudhatja az ember, hogy a megfelelő származással, pénzzel és kapcsolatokkal bárkinek lehet diplomája, még be se kell mennie vizsgázni az egyetemre, sőt, elég másolnia a diplomamunkát. Az pedig, hogy vezető beosztásban milliárdokat kereshetnek bizonyos személyek, akiknek diplomája soha nem volt és soha nem is lesz, mindezek ismeretében egyáltalán nem meglepő.

Nem a tandíj ellen kell felszólalni, hanem az egész rendszert újjá kell építeni, a társadalommal együtt. Van 1-2% azok közt, akik belekerültek ebbe a rendszerbe, és ép ésszel túlélték, és látják, hogy mire megy ki a játék.

A régi és az új felsőoktatási átverés valahol összeér. Istenbe vetett hit nélkül, Isten kegyelme nélkül a legokosabb embert is átverik. A "tudás alapú társadalom" egy baromság, amit azok vesznek a legkevésbé komolyan, akik kitalálták. A hit alapú társadalom viszont nagyon is működőképes. A hit megélése magával hozza az erkölcsöt. A hit és az erkölcs fényében az ember elkerüli a neoliberális felfogás által létrehozott útvesztőket, és felismeri, hogy hogyan lehet kiigazítani a rendszert, hogy a tudás valóban a közösség javát szolgálja, és más se lophassa el. A hívő és erkölcsös emberek közösségébe zsidó nem tud bejutni, mert sem hite, sem erkölcse nincs, így nem is tudja kifejteni ártalmas tevékenységét.

A magyarság szellemi és erkölcsi szintje az, amin javítani kell. Ismerjük az elmúlt századok irodalmát, nagyobb gondolkodóinak életrajzát, amikben a korszellem tükröződik. Van min javítani.


Tamási Attila - Jövőnk.info

A felsőoktatás nagy átverése 2/1

A magyarországi felsőoktatásra úgy kell tekinteni, mint az ország nagy, kissé már elhasználódott gumicsontjára. Figyelemelterelő jelleggel újra és újra előveszik a kérdést, hogy egyeseknek a jó előre elültetett gondolatokon legyen mit gondolkodnia. Tabuk nélkül tekintve erre a kérdésre néhány igen fájdalmas megállapítást kell tennünk, és levonnunk bizonyos kellemetlen következtetéseket.

Az ellenség által mesterségesen létrehozott, táplált és fenntartott magyar felsőbbrendűség- és kiválasztottság-tudat egy olyan formája jelenik meg a felsőoktatásban, amelyet a magyar ember könnyen elhisz, pedig szöges ellentétben áll a valósággal.

A magyar nemzet, amikor a Habsburg időkben keretek közé szorították, elvették önrendelkezését, szabadságharcait leverték, figyelmét jórészt a tudomány megismerésére fordította. Mivel gazdaságilag-politikailag és társadalmilag is ellehetetlenítették, ezért a tudományos élet, mint az egyik utolsó menedék maradt meg a magyar értelmiségnek. A gondolatok tiszta, hazugságoktól mentes világában a nagyobb gondolkodók jól érezték magukat, mivel voltak kiszámítható törvények, játékszabályok, titkok, amelyeket érdemes volt kutatni, és a tisztán szellemi jutalom, a tudás és a felfedezés önzetlen öröme kárpótolta a nagyobb gondolkodóinkat. Sokuk valóban a világ legnagyobb gondolkodói, tudósai közé emelkedett. Ez egy olyan része a történelmünknek, amire most is büszkék lehetünk, de a történet itt még nem ér véget.

A gondolkodóink legnagyobbjai ugyanis az elfeledettség homályában tűntek el. Helyüket azok a zsidó származású emberek foglalták el, akik a történelmet meghamisítva, a felsőoktatásba beszivárogva, szervezetten és tervszerű alapossággal, maffiamódszerekkel ellopták a magyar találmányokat. A nagy magyarországi Nobel-díjasok közt ezért vannak szinte kizárólag zsidók. Ez a gyakorlat már legalább kétszáz éve folyik. Mindezt nekünk úgy állították be, hogy ők a magyarok, akikre büszkéknek kell lenni. Eközben Magyarország szinte semmit sem gazdagodott a találmány-lopások révén, azokat kivétel nélkül az USA-ba vitték, ahol a bankházak pénzéből és a szabadkőművesség kizárólagos felügyelete alatt hasznosították. Az USA szabadkőművesei tehát ugyanazt a gyakorlatot folytatták, mint amit most a távol-keleti országok felvirágzásában kifogásolnak.

Mindezekből egy nagyon fontos tanulságot is le kell vonnunk. A tudomány önmagában semmit sem ér a társadalom számára. Ha ugyanis a kiváló magyar tudósok nem tudták megakadályozni, hogy más ellopja a találmányaikat, nem tudták felvirágoztatni a magyar nemzetet és gazdaságot, akkor mire volt jó ez a sok tudomány? Az utóbbi kétszáz évet áttekintve azt láthatjuk, hogy a magyar történelem katasztrófák sorozata. Ha tényleg ennyire okosak vagyunk, akkor miért nem mi vagyunk a világ urai, de legalább miért nem tudunk rendet tenni saját hazánkban? Az a válasz, hogy mert mindenki ellenünk van, és mert a zsidók milyen gonoszok, nem mentség. Az okos és értelmes embereknek ugyanis erre a problémára meg kellett volna találniuk a megfelelő választ, mégsem találták meg.

Mindezek fényében ideje rátérni az utóbbi húsz év fontosabb kapcsolódó mozzanataira. Legalább egy tucatszor merült fel a tandíj kérdése, és legalább egy tucatszor volt ellentüntetés, óriási társadalmi viták, néhányszor ezek a választási propagandába is bekerültek. A tandíjat viszont ennek ellenére néhányszor bevezették, átalakították, eltörölték. Most éppen a tandíj legnagyobb ellenzői vezetik be újra. Úgy mondják, hogy nem úgy és nem azért, meg hogy válság van, illetve kell a pénz az USA háborúihoz, meg el vagyunk adósodva. Indok mindig van, de ha nem lenne, vagy ha éppen az igazat is kiböknék, az sem változtatna semmin.

Én szellemi és fizikai munkát végzek és kis hal vagyok.De a tudás amit szereztem csak az enyém.Ezért egyedi minden ember.A munkámnak pl eszmei értéke van.De ehez értek.Ezt csinálom ehez van tehetségem.Ha több indokot szeretnétek ajánlom a blogom.Szép estét.Szivesen barátkoznék.

a 41.-dik hozzásólásban van az igazság.
ki kellene végezni az összeset

hát akkor marad a halál büntetés

Nem vagyok benne biztos, hogy az a legjobb, ha taníttatjuk Őket... Egyrész:aki elmegy sittre tanítani, nem biztos, hogy a legmegfelelőbb személy, ilyen emberekkel foglalkozni... Másrészt:aki nem akar, azt ne taníttsuk... Foglalkozzon a tanár inkább azokkal, akiket érdekel az egész! Különben nem csak hogy fizetjük, de fölöslegesen fizetjük a tanárokat.

nem utópia de több idő lenni mint amit most kapnak

Gondolod a 8. osztály már utópia lenne?

hát az felháborító, hogy a társadalom szemetére rengeteget költünk. ezért a halál bünti roppant hatékonyan védte ezektől a személyektől a normális embereket. ennek ellenére az elitélteket kényszer oktatásban részesíteném, mert az elég nagy szenvedést okoz a zömének. Az itéletet is így hoznám:ált isk 6. osztály, ami azt jelentené adig lesz a börtönben amig a 6. osztályt SIKERESEN leteszi (hű mennyi életfogytiglan lenne). ezzel nagy lépést tennénk a kisebbség felemelkedésének érdekébe!

Nagyon helyes! Tessék engem sajnálni és ne őket. Igenis luxus az a körülmény amit biztosítanak nekik. Egyem a kis pici szivüket, csúnya pszihés nyomás alatt vannak... Olyan "embereket" ne adjanak ki akinek odáig torzúl a személyisége, hogy segítségre van szüksége a normális társadalomba való visszajutáshoz, azzal szemben lehetsz te akármilyen lelkiismeretes szoc.munkás akkor sem jutsz semmire. Az pedig nem úgy működik, hogy bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy gondatlanságból embert öl, ennyi erővel ne menj ki az utcára sem mert kitudja mikor esik a fejedre egy (muffkátli) virágcserép. Aki pedig milliókat tud költeni ügyvédre az politikus és az a téma nem ebbe a topicba való.

kell, persze... csak ne az önámítás legyen az, mert baromi rossz pofára esni

Igen mondták, meg azt is hogy álmodozó.
De csak kell legyen valami irányvonal ami előre mutat.

ne haragudj, mondták már neked, hogy kicsit naiv vagy?

A diplomára ne úgy gondoljunk már, hogy minden nap mennek az egyetemre a kényelmes előadótermekbe. Ők joformán csak vizsgáznak, az meg nem kerül egyáltalán sokba. Én személy szerint inkáb becsülni tudom azt aki a tolvaj egyetem helyett egy valódi főiskolát végez el.
Mert ehelyett azt is megtanulhatná melyik autótipust hogy kell ekötni, vagy hogyan kell súlyos belső sérüléseket okozni, úgy hogy ne nagyon legyen külső látszata.

Mielőtt bárki is a felyemre olvasná, nem vagyok szakmabeli, csak kivülállóként szemlélem a dolgokat. Azon az elven vagyok, hogy segítő kezet igenis kell nyujtani, (civil és állami kezdeményezésben) de tiszteletben kell tartani, hogy mindenkinek jogában áll hülyének lenni. Nem kell mindenáron eröltetni a segítséget, de ha kell nyujstsunk kezet. Sokan úgy élik ki az egójukat, hogy visszautasítanak büszkeségből, mert már csak ez maradt nekik, de belül őnekik is jólesik a törődés, lehet később el is fogadják a segítséget.

Talán ilyenek azok is akik látszólag rosszindulatuan állnak a dolgokhoz.

nincs tülekedés, ezt jól tudod...
hasonló területen dolgozom, és megmondom én neked, hogy miért nincs...
igen hamar eljön az az idő, amikor az ember azt mondja, hogy "hiába próbálok segíteni, ellenállást tapasztalok, de legalábbis értetlenséget, és nem ritkán rossz indulatot..."
tudod, az, aki naponta sárdobálás közepette próbálja végezni a munkáját, illetve ez a terület inkább hivatásból végzendő, ki van téve a lelki kiégés veszélyének, és ha nincs olyan háttér, hogy mindezt megfelelően levezethesse, előbb - utóbb komoly betegség áldozata, de legalábbis valamilyen szenvedélybetegség rabja lesz... kivétel itt is mindig van, nagyban személyiségfüggő az, ahogyan fel tudjuk dolgozni az átélt eseményeket...
persze, működik az önkontroll, és az önsegítés, meg a munkatársak is nagy segítséget jelentenek, hiszen ők "sorstársak", de mikor egyedül marad a gondolataival az ember...
visszatérve a kérdéshez, továbbra sem hiszem, hogy a börtön falai között minderre fel tudják készíteni a jelöltet...

Kell ez a topic!!!!
Hiszen látszik,milyen eltérőek a vélemények.

Én nem adnék nekik semmit, alapvetően pedig a jogrendszerrel van a baj.
Nincs egyensúlyban a büntetés mértéke , az lekövetett cselekménnyel.
Én l4 éve egyedül nevelem a lányom.Nem kaptam tankönyvtámogatást,mert eddig nem tartottam a markom az államnak. Most jól esett volna,mert elsős volt a gimiben és a könyvek ára 5o ezer volt.Milyen alapon kap ingyen a taníttatásához bármit is egy elítélt?
Hagyjuk a visszavezetést a társadalomba,ez számomra süketelés,mert a kisebb büncselekmény esetében nincs szükség rá, a nagyobb bűntényt elkövetőkkel megszakadhatsz,akkor sem fogod átfaragni,kijön,folytatja.

Hátha neked azok a benti körülmények luxusnak számítanak, akkor csak sajnálni tudlak. Ilyen helyen a pszihés nyomás az amit legnehezebb elviselni.
Mégegyszer mondom nem az emberek megnyomorítása a cél, hanem a normális életbe visszavezetés. Vagy az szerinted jobb lenne, hogy még jobban perifériára szorult emberi roncsokat adnának ki? Akiknek első útjuk lopás lenne, hogy legyen mit enni?

Ne felejsd el, bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy becsúszhat akár még gondatlanságból elkövetett halál okozás is, és nem tud milliókat költeni űgyvédekre, hogy kimossák.

Én úgy tudom a társadalom perifériájára szorult embertársaink megsegítéséhez nincs olyan nagy tülekedés a dilomások között.

azért azt megnézném, hol alkalmaznak börtönviselt szociális munkást...