A "Boldog karácsonyt" c. topic témáját itt folytatom, mert nem vagyok híve az off-olásnak.

Nekem az egyik ismerősöm, egy fiatal srác, aki idén lett 18 éves, most cseszi el jó alaposan az életét éppen. Nyáron a szünetben dolgozni ment, összejött egy tőle 2 évvel idősebb csajjal és alig több mint két hónap után a csaj teherbe esett, persze véletlenül. Viszont a gyereket meg akarják tartani - már nem is lehetne elvetetni - a tipikus felelőtlenség iskolapéldája. Két ember, aki még maga is gyerek, világra hoz egy csecsemőt, aki eleve hátránnyal fog indulni életbe azokkal a társaival szemben, akiknek tudatosan, tervezetten várták az érkezését. Nem kívánok neki rosszat, sőt csak jót, hiszen az ismerősömről van szó, de komoly kétségeim vannak a dolog későbbi kimenetelét illetően.

majd kinövi......

Hajjaj ! Van nekem is tapasztalatom ezen a téren. Évekig csak a gyerekek kedvéért maradtam egy senkinek sem jó házasságban. Kár volt. Összeköt a gyerek egy bizonyos szállal két embert de nem az érzelmeiket és nem az ágyban !

Igen, a saját KÖZÖS gyerek biztosan jobban összeköti a két szülőt - de az már gáz, ha csak a gyerek miatt vannak együtt. Viszont a nem közös gyerek nem köt össze senkit.

Igen ! Az tényleg kevés hacsak a gyerek miatt ... Tapasztalat már itt is van ...

Mármint a Tiszától..

Duna.. az jóval odébb van

Tehát Ön Újvárosban lakik ???? : Duna vagy Tisza ????

Jó, de ne csak agyerek kösse össze őket..
Amúgy meg jó dolog szülőnek lenni, pláne ha a gyereked is nagy kritikus.... belőlem a tapasztalat beszél..

Aha.. Nyújorksziti.. gondolkoztam is ma, mert a Neked ajánljuk rovatban vagy 5 USÁ-ban élőt benyomtak az orrom alá, hogy bezzeg mióta "kiköltöztem", milyen szerencsés vagyok
talán még rám is írnak..

Oké! A Témához : EGY(TÖBB) GYERMEK FANTASZTIKUS !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÉS KÉT EMBERT MINDIG ÖSSZEKÖT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ENNYI A RÉSZEMRŐL !!!!!!

Kisasszony a USÁból ?????

Jó kis téma ez, de csak akkor, ha van új párod..
Amúgy meg felesleges előre rágódni rajta...
Amíg kerestem én is kihúztam az érdekeltek köréből azokat, akiknek egy gyereke sem volt, vagy túl sok gyereke volt..
Lehet lekaszálni a fejemet..
Azt viszont előre mindenkinek tudatosítani kéne magában, a gyereknek van saját különbejárat/ú/ott apukája ill. anyukája /még ha nem foglalkozik a gyerekével, akkor is van/, szóval a társkereső nem szülőt keresett a gyerekének, hanem magának társat.. Az csak hab lehet a tortán, ha a gyerek elfogadja az új embert.. de ez mindenkin múlik, nemcsak a gyereken.

Róbert! A puding próbája az evés... Tudom, miről beszélek. Te abban a pillanatban el fogsz olvadni, amikor rád mosolyog a gyermeked. Ez nem baj, sőt!
Most jó lenne egy jövőbe látó szemüveg, mert szívesen megnéznélek apaként - gyermeked/id születése után fél-egy és öt évvel

Laci, köszi, hogy ezt leírtad és ezzel megerősítetted bennem az elhatározást, hogy előző kapcsolatból született gyerekes nővel nem szerencsés kezdeni. A nőnek úgyis a gyereke lesz az első és legfontosabb, a pasi itt már csak szép lehet, okos nem... És két választása van, vagy megszokik, vagy megszökik. Ameddig nincs neked vagy nekem saját gyereke, addig még lelkiismeret furdalás nélkül szelektálhatunk ilyen szempont alapján.

A gyermeknevelés szerintem nem előre eltervezhető dolog, hanem inkább jellemző rá az "Ember tervez, Isten végez." mondás; ezt persze a saját tapasztalatomból mondom. Egyetértek Édessel, hogy a szülőn kívül még rengeteg más is neveli a gyermeket; nekem ugyan még nincs saját gyermeken, de volt két olyan kapcsolatom, ahol a páromnak voltak gyermekei/gyermeke, úgyhogy azt gondolom, kellőképpen kaphattam ízelítőt, milyen műfaj is ez. S kijelentem, nem egyszerű. Számomra legalábbis ebben a két kapcsolatban biztosan nem volt az. Ugye ott az örök konfliktus-forrás, hogy én nem az apja vagyok, s hétvégente találkozott az apjával. A féltékenykedés szintén megjelent, méghozzá eléggé erőteljesen, s emiatt nem tudtam felszabadult lenni a kapcsolatban. Az első ilyen kapcsolatommal nagy fába vágtam a fejszémet, s erre előtte nem is gondoltam, hogy ez ilyen nagy lesz számomra (ráadásul ez a kapcsolatom volt az első komolyabb és hosszabb kapcsolatom is). A másodikba úgy mentem bele, hogy talán van elég tapasztalatom az első kapcsolaból, de nem így alakult, hanem bizonyos szempontból hasonlóan: a gyermek igyekezett kisajátítani az anyját, amikor érezte, hogy riválisa vagyok (fizikai közelségem az anyjával, az anyjával együtt kettesben eltöltött idő, egy ágyban alvás, szex...), s féltékeny volt. Én nem tudtam kezelni a helyzetet, hiába voltam a rangidős, én nem az apja voltam. Az anya pedig egyértelműen a gyermek érdekeit nézte, bár igyekezett lavírozni köztem és közte, hogy lehessen valami kompromisszum, de végül érthetően a gyermek mellett maradt. Ez akkor nem jelent meg olyan nyilvánvalóan, mint ahogy' ezt leírtam, de utólag visszaemlékezve, bizony ez a tendencia látszik mindkét párkapcsolatomban. Amikor az első kapcsolatombeli gyerkőccel kettesben voltunk, akkor jól elvoltunk, rá tudtam hangolódni, talán sokat meg is engedem neki, nem volt még benne tapasztalatom. A másodiknál már nem engedtem meg annyi mindent, de éreztem, hogy mindketten tudjuk, én nem az apja vagyok, hanem az anyjának egy új kapcsolata, s egyben egyfajta riválisa is. Nem tudom, ha tapasztaltabb lettem volna a gyerekekkel, hogyan alakult volna a kapcsolat, mivel alapvetően mindkét esetben teljesen más indok miatt fejeződött be; de mindkét esetben nehéz volt számomra a gyerkőccel együtt a kapcsolat.
De azt gondolom, hogy minden helyzet egyedi, s függ a szereplőktől. Ez az én sztorim, másnak biztosan más sztorija van.
Azóta magántanítóskodom, szóval a gyerekek a közelemben vannak, mégha csak 1-2 órára is, de tanulom őket úgy, hogy mindegyik egytől-egyig teljesen más. Van, akivel nagyon jól kijövök, van, akivel nagyon nehezen (ez utóbbiakkal nem szokott sokáig tartani a kapcsolatunk, mert valami miatt elmaradunk egymás életéből).
Azt határoztam el magamban, hogy most olyan kapcsolatot keresek, ahol a páromnak nincs saját gyermeke, mert ez számomra korábban nehézséget okozott, s azt gondolom, hogy egy gyermek nélküli párkapcsolat is éppen elég kihívás számomra, nem hogy még egy gyermekes.
De hogy' is volt a mondás? "Ember tervez, Isten végez." Én mondjuk most erősen terveztem, de tudom, hogy "Isten" erősebb nálam... Majd alakul... Én egyelőre határozottan nem gyermekes nőt keresek...

Igaz,az a mondás, h. a kisgyerekes ne szólja meg a nagy gyerekest! Neked, még nincs gyermeked, kívánom mihamarabb éld át ezt a csodás érzést, persze megfelelő párral- társsal!!
Azonkívül, majd meg fogod látni, h. a szülő megtesz minden tőle telhető jót, és rajta kívül majd més mennyi más kik-mik "nevelik" még a gyermeket!...kezdődik a bölcsibe, majd ovi, suli stb..hát kb. ennyi..

Az élet az talán lehet, de a gyerek biztosan nem fog. Az biztos, hogy én apaként nem fogok ráhagyni semmi renitens viselkedést. A kicsi gyerekkorban ráhagyott apró dolgok miatt lesz az, hogy a kedves szülő majd csodálkozik, nem érti, amikor a gyerek kamasz korában magasról sz*rik a fejére!

Aztán majd az élet bizonyít, vagy közbeszól......

Hát, semmiképp NE a gyerek döntse majd el, ha szabad tennem egy észrevétel.
Négy éves korban még neki nincs más dolga, mint zokszó nélkül tudomásul vennie a szülője által közölt kész tényeket. Sokat ott b*sszák el a gyereknevelést, hogy nem következetesek és fene nagy demokráciát alkalmaznak a gyereknevelésben.
Az persze más kérdés, hogy én hogyan csinálnám, hiszen valóban nincs tapasztalatom és nem vagyok érintett, de elméletei elképzeléseim azért vannak.