"Sok munka szakad hirtelen a nyakába, de megéri minden energiáját bevetni egy nemes cél érdekében. Karrierjében ugyanis óriási előrelépésre számíthat, de ezt a sikert nem adják ingyen. A szerencse az Ön pártján áll, gazdag emberek és tanácsadók képében. Családi dolgait nem szabad elhanyagolnia, mert szerettei lázadásra hajlamosak. Érzelmeit most jobb, ha nem mutatja ki, legyen diplomatikus."

Nem tudom, észrevetted-e, de ezeknek a napi horoszkóp idézeteknek az az értelme, hogy megláttassak egy tendenciát. Annak összefüggéseit, hogy gondolataim, érzéseim és a valóság történései közti konzisztencia személyes döntéseimen, cselekményeimen múlik.
A személyes tapasztalásban és belátásban hiszek, ezt tartom a leghatékonyabb tanulási formának. Nem vagyok pszichomókus, aminek van előnye és hátránya is. Hátránya, hogy pár alapvető, a szakma által tapasztalati úton, tényszerűen feltárt és laikusok számára is könnyen belátható, logikus mechanizmusokról, emberi működésekről sincs előkézettségem, ismereteim, emiatt néha, műveltebbek számára nyilvánvaló gödrökbe lépek bele, ami talán nevetséges is lehet. Nem bánom, nem fogom fel hiányosságomként, hisz nem ezt tanultam hivatásszerűen, másrészt én lépek bele, s tapasztalata engem gazdagít. A szenvedés, személyes tapasztalás bármely életterületen kétség nélküli, biztos tudást hoz létre, amely alkalmazható a további életben. Semmi felesleget nem tartalmaz, ezért hatékony.
Alapvetően a kor embere türelmetlen. Össztársadalmi szinten már eleve, elvszerűen, törvényekben rögzítve. Szabványosítva fogja fel az emberi szükségletek, a fejlődés, a teljesítmény s egyáltalán az élet fogalmait, s e szerint neveli tagjait. Az eredmény: olyan egyenruha a fejekben, olyan élet-méret, amely keveseknek passzol pont, a többségnek inkább szorít, vág, kényelmetlen, vagy éppen túl nagy, s elveszik benne a személy. Szépségélménye az eltérések mértékével arányosan kevesebb. Végső soron megalkuvás a lehetőségei és tettei közt.
Ugyanakkor azt más, természetes élethelyzetekből viszont mindenki ismerheti, hogy bármilyen tevékenységhez a pont méretes, kényelmes ruha a megfelelő viselet. Még esküvőre is szar elmenni úgy, hogy feszengeni kell, mert szorít az új cipő, vagy szűk a ruha vagy ilyesmi. 1-2 óra után már rájön az ember, hogy a "hogy nézek ki mások szemében" szempontja csak az első órában számít, a tánc viszont egész éjjel tart, amikor is a "hogy érzem magam" dominál. Aki kénytelen az estét az asztalnál végigülni, unatkozni egy rossz ruha vagy cipőválasztás okán - ami egyébként ülve is kényelmetlen -, az gyakorlatilag végig szenvedi az estét.
Az emberben levő belső ellentétek, disszonanciák arányosan korlátozzák a személy és élete konzisztenciájának kifejlődését, kiteljesedését - ami a boldogság kulcsa volna.

Kiírtam magamból fájdalmaimat. Most higgadtan, lenyugodva úgy fogalmazok, hogy nem tudok mit kezdeni az itteni nőkben levő keserűséggel, bizalmatlansággal. Az életben is kikerülöm őket, ösztönösen, ezt vettem észre. Nincs ehhez közöm sok éve már. Ti. magam sem ezek mentén indultam el egy új, jobb élet teremtése felé, ez hamar lejön. Ma ott tartok, hogy már nem érdekel, kiben miért van, ami van - maga dolga. Bennem se tetszene számodra, ha ilyen volnék. Nem kell ehhez különleges intelligencia.
Ha nem tudod azt nyújtani jövendő partnered számára, amit tőle vársz, akkor sosem fogod megtalálni - mert nem vagytok partnerek.

Mondok egy nagyon csúnya dolgot. Ha nem akarod, ne nézz ide inkább, nem neked való.
Azt gondolom, hogy ide azok az emberek jönnek, akik valamiféle előnyt vélnek nyerni mindazzal szemben, amit a valóságban kikerülnek. Magamat is beleértve. Az okok mindegyek szinte.
Mondom ezt annak okán, hogy itt létem java része alatt az életben több pozitív, normális visszajelzést kaptam nőktől, természetesebben, mint itt együttvéve. Pedig ez sem volt kevés. Ez pedig elég negatív egyenleget fest. Egyáltalán nem romantikus, arról pedig legkevésbé szól, amiről álmodozol reglapod szerint. Már ha igaz, amit odaírtál. Mert a kommunikációdból egyáltalán nem ez tükröződik.
Igaz, én is a biztosabbra akartam menni, tehát én sem vagyok különb a deákné vásznánál. De legalább nem ideologizáltam meg, mi miért nem úgy jött össze, mint vártam. Történtek események, amikből tanultam, így fogom fel. Az élet ezalatt egyre több disszonanciát mutatott a normális, természetes ismerkedés és az itteni közt. Ez is egy tapasztalás.
Bocs, hogy őszinte vagyok, mégha fáj is neked - nem lehetek más. A hazugságok sosem jobbítják az életet - a tiéd sem, hidd akármilyen szépnek és kedvesnek magad. Mert az enyém sem javítottál, innen tudom. Én sem vagyok rosszabb senkinél, egy cseppnyivel sem.

Évek óta normális, intelligens férfiként bókolok, ismerkedem hölgyekkel. Van szemem, érzékem a nőkhöz, ez akkor is így volt, amikor ide betettem a lábam először.
Hogy udvarlásaimra milyen reakciókat kaptam, azt inkább nem szeretném elmesélni, mert nagyon negatív a mérleg.
A látszólag normális, kedves reglapok mögött nagyon is önző, önhitt és akarnok nők rejteznek.
Érzelmi intelligencia - egy olyan kifejezés, amivel sok nő dobálódzik, vélvén, hogy egy férfiben ilyen nincs és nem is létezhet, ezért fogalma nem lehet róla, hogy mi az - ám a gyakorlatban az derült ki, hogy hirdetőik legtöbbjében ez óvodás szinten mozog. Vagy még annál is lejjebb. Ma is, tévedés ne essék.
Nem tudják mi a bók, ennek okán normálisan lereagálni sem tudják. Ergo, fogalmuk nincs a normális, életszagú ismerkedésről, ebből ez látszik. Csak a nagyképű duma megy, miközben elengedik magukat itt, s azt gondolják, hogy itt soha semmi nem derül ki róluk, mert nem ismeri őket senki. Igaz lehet ez akkor, ha egy hónapig vagy itt. De ha nem, akkor idővel megmutatkoznak hiányosságaid. Nem gondolod, hogy valaki figyeli fejlődésedet. Hazugságaid és önámításaid, nagyjából - és még finom voltam.
Nem engem csaptál be. Mondjuk, csak megtanítottál valódi énedre. Tapasztaltabbá tettél.
De ettől még te nem vagy boldogabb, ezt is látom. Minden kiderül - ha máskor nem, a tizedik elbaszott ismerkedésednél mindenképp. Ha akkor sem, úgy vén korodra fogsz rájönni, mit kellett volna másképp.
A sors iróniája, hogy ettől még engem nem hagy megdögleni - csak magaddal szúrtál ki, senki mással.
Én már tudom, és nem pazaroltam rá többet a kelleténél - de, hogy te tudod-e, az más kérdés. Azt csak te tudhatod, senki más. Meg akiket átbasztál, akiknek csalódást okoztál butaságod, akarnokságod okán.

"Ha nem akar mások akarata szerint élni, tagadja meg az együttműködést azokkal a személyekkel, akik uralkodni akarnak Ön felett, akik a saját akarataikat akarják Önre erőltetni. Csöppet se bánja, ha ki kell állnia a jogaiért, vagy az elképzelései megvalósítása érdekében másokat megbánt. Álljon a sarkára és vigye végig Ön az akaratát. Ne tűrje el, hogy Önt figyelembe se véve félreseperjék, és ide-oda lökdössék."

Egész nap hagytam, hogy ez kommentár nélkül kint legyen. Hagytam érni magamban, mit is mondanék, nehogy hirtelen legyen. Mert eszembe jutottak erről az elmúlt hetek élményei.
Ma este, sommázva azt mondom, hogy a női akaratról szól ez, nem másról. Harc van, érdekérvényesítés. Világosan látom, 3 év távlatából. És azt mondasz, amit akarsz, az én utamat nem jártad be, nem tapasztaltad mindazt, ami azon volt. Ennyit ér szavad, gondolatod a valósággal szemben.
Esélyed volt bőven. Bizalmat is kaptál, mindig, originálisat, sértetlent, szüzet. Hogy mire jutottál vele, hogy elbasztad, elpazaroltad, az a te dolgod, nem az enyém. Ennyire voltál képes, nem többre, ezzel kéne szembenézned. Az életben mindenki magáért tartozik felelősséggel. Ebbe beletartozik mindaz, amit hisz és amit cselekszik az alapján. Számomra épp úgy, mint számodra. Ebben vagyunk egyenlőek.
Pusszancs

"A mai nap telve energiával ébredt, lendületesen veti bele magát az új hétbe. Korán reggel már tájékozódik, keresgél, hogyan is tudná az elképzeléseit megvalósítani. Úgy tűnik, az ötleteihez még támogatókat is talál maga mellé. A nagy lendületben és tettvágytól fűtve se feledkezzen meg azonban egy barátjának tett ígéretéről. Neki most nagy szüksége van az Önből áradó magabiztosságra és nyugalomra."

Tényleg így volt. Már egy ideje így van. Örülök neki.
Ami a barátomat illeti, valóban ígértem neki egy s mást, s nem feledkeztem meg róla, de ezt nem fogom az orrodra kötni. Nő az illető, sejtheted, mit ígértem neki...

Tudod, a némaság szavát érteni kell. Hallani kell. A bátortalanság, önbizalmatlanság szava az. Vagy a konokságé, ami mögött félelmek rejteznek. Ezek kihallatszanak belőled, akármilyen profi reglapot is készíts. Abból, amit NEM teszel önmagadért. Mert az életben az számít, amit teszel, nem amit mondasz magadról. Saját magadat rajzolod le cselekedeteiddel - vagy épp semmit tevéseddel. Amikor nem teszel semmit, azzal árulod el igazi önmagad. Ennyire vagy képes, nem többre. Nincs mit ehhez hozzá tegyek. Neked kéne, de képtelen vagy rá. Aki nem vet, az nem is arat. Így megy ez.

Jól látod - kínlódok. Az a fajta kínlódás ez, amikor már igazából nincs keresni valóm itt.
Lezárul az életemben egy korszak - az ittlét korszaka. Rendkívül örülök ennek. A keresésé - mást kerestem s önmagamat találtam. Amit kerestem már ajándékként hullik ölembe, nap mint nap. Megnyugodtam. Kisimultam, belül. Nincs aggódás, félsz bennem már. Majdnem Nirvána.
De még friss az élmény, dolgozik bennem a megszokás, a rutin. Hogy én itt vagyok, hogy dolgom van itt. De már igazából nincsen, én is tudom. Ezért a kirohanások, az utolsó szó jogán - ösztönös kapálódzás már csak mindez. Tudod, mint amikor a kishajó jött értem a szigetre tavaly nyáron, váratlanul. Nincs idő csomagolni, nincs is mit. Változik valami, hirtelen, nem tervezetten - egyszer csak ott van a lehetőség és dönteni kell.
Amit felépítettem a szigeten, mindaz csak ott és addig értékes, amíg ott vagyok. De amikor visszatérek a civilizációba - életembe, az igaziba -, nos, értéktelenné, avulttá válik.
Nincsenek már kérdéseim. Válaszaim vannak, mind megvan. Az utolsó szemig.
Nem volt 3 év sem. Nem sok, életem egészét tekintve. Jól méreteztem: 44 év vs 3 év újrakezdés. Nem rossz arány, azt hiszem.
Annak idején, amikor idejöttem, elég hamar felismertem, hogy kb. 5-öd, 3-ad annyi idő alatt érik, tapasztal itt az ember, ha van esze, szeme a történésekre, mintha csak a valóságban kísérletezne, hagyományos módon. Időt spórol - önmagának. Ez a legelső - minál kevesebbet pazarolni a hátralevőből, ha már egyszer újrakezdtük. Ismerkedve, lehetőségeket keresve s közben időt adva önmagának a kialakulásra. Valódi önmagává.
Eközben láttam sok embert elvérezni oktalan, vak hiedelmeik okán. Volt, akit 5x is. Ma is itt vannak, csak mondom. 6-7-8-adszorra. Mindenki magának csinálja. Nem élhet az ember mások helyett, ez van.
Volt nem egy nő, aki mellett azért mentem el, mert sütött belőle a konokság, a vakhit, az eredménytelen jövő. De mindenki magának csinálja, s én tisztelem a szabadságot - én sem élhetek senki helyett.
Míg e sorokat leírtam, kb 50-en regisztráltak ide, s közülük sokan végig fogják járni a kanosszát - a saját gondolkodásukét. Mert buták az élethez, az igazihoz, amelyre vágynak pedig. Lehet van diplomájuk - az csak egy papír, miként ez látszik példájukból -, de életet nem tudnak csinálni. Nem tanulták meg a legfontosabbat - de maga lássa mindenki a saját életét. Lassan elfordulok, távolodom, kimúlok innen. Lezárult az életemben egy korszak, tovább kell lépnem. Végleg. És ennek örülök, még ha nehezen is emésztettem meg, hogy eljött.

Napi szubjektív. Pontgyűjtő lettem. Gyűjtöm a mínusz pontokat itten, mostanság már. Mire lejár a VIP-im - még arrébb van -, addigra épp kipontozza magát sok nő. De ezt a blogot töröltetni fogom, az bizonyos. Nem a kevesek miatt, akik megérdemlik, hanem a többség miatt, akik nem. A buták miatt, a fennhéjázók miatt.
Játszom az élettel - játékos típus vagyok. Az életben vannak lehetőségek, kapuk, amelyek ideig nyitva állnak az ember előtt. Ez a blog is egy ilyen kapu - de nem buta néniknek, akik nem figyelnek mindarra, ami fontos volna.
Be fogom zárni hát e kaput, mielőtt elmegyek. Eleddig nem tettem ilyet, a korábbiakat mind itt hagytam az utókornak. Élelmesek, kíváncsiak, értelmesek ma is tanulnak belőlük, ezek a visszajelzéseim eddig - de aki nem méltó, az nem méltó. És én is változtam, másképp állok az élet dolgaihoz, emberekhez. Ingyen ebéd nincsen - ezt is meg kell tanulni. Mindenkinek a maga bőrén. Nekem is így kellett. Fejlődtem valamicskét mára, azt gondolom.

Megfigyelőnek, szemlélőnek lenni jó. Megállapítom. Pontos helyzetfelismerés - kevesebb tévedés a cselekvésben. Ezt eredményezi. Analízis, gyengébbek (vagy diplomával, tudományos fokozattal bírók) kedvéért. Ehhez kell valamiféle belső kiüresedés, elnyugvás - némelyek relaxációnak, mások meditációnak hívják, de nem kell erre ennyire rákészülni, nem műsorszám ez feltétlenül. Csak, ha akként kezeljük. Bárminek korláta, hogy miről, mit hisz az ember fia/lánya, ez már csak ilyen. Tudod, mint amikor valaki csak a kályhától tudja elkezdeni a táncot. Mart azt hiszi, másképp nem tudja. De azért mindannyian tudjuk, hogy lehet azt normálisan is, nem csak kockán
Szóval, ha megpróbálod a belső csendet alapjárattá tenni - akkor bölcs leszel. Észre fogod venni magad körül a
legkisebb mozzanatot, rezdülést. Ez a titka. A hozzáállás a köröttünk levő világhoz. Szerénység, többek között. Akárcsak az adó-vevő. Ameddig nyomod az adás gombot, nem hallod mit mondanak neked. Engedd el és hallani fogod. Az arányokon van hangsúly. Egy kicsit kisebb ego kell hozzá, szó se róla. Ez az, amitől ez nem alapjárat a legtöbb embernél - se férfinál, se nőnél

Intelligencia. Disztingváltság. Érdekes, ám ritka keleti fűszerek a nő életében általában. Sajnos.
Ha épp tart ilyet otthon, az alkalmas lehet arra, hogy a bókot a nyomulástól megkülönböztesse.
Ha nincs...akkor meglátszik a valóság.
Most mondd, hogy nem lehet bárkit 2 sorban feltérképezni. De, lehet. Nem is gondolkodik az illető,
ez az érem másik oldala. De azért intelligensnek hiszi magát.
Néha olyan bemutatkozást kapok 2 sorban, ami az egész reglapját hamuvá égeti pár másod perc alatt.
Ismét felteszem a kérdést: és a férfiak a hülyék? Valóban?
A helyzet komikuma, hogy akinek kéne, az nem olvassa ezt - de attól még ide van vésve

A dolgok nem bonyolultak. Egy férfi életében mindig komolyabb kihívások adódnak, mint amit a nő annak képzel.
Nem tud hozzászólni, sem hozzátenni. Nem is az ő dolga. De ideje volna belátni ezt és levonni belőle a konklúziót: a nő sosem fog férfit csinálni. Társa lehet, de nem gyártója. Nem vagyok sem ellenséges, sem kritikus a nőkkel szemben - értem őket -, csak a megértés nem egyenlő a hülyeség befogadásával. A sok puncis elképzelés, amit olvasok, kiveri a biztit. Lehet, leszokom az olvasásról.

Most mondok egy őszintét, személyeset. Utálom, amikor némán olvasol. Amikor komoly, húsbavágó témákról írok. Máskor okos vagy, nyílt, de ilyenkor sosem. Amikor újat, olyasmit pedzegetek, amikről sosem akartál volna beszélni, még magaddal sem.
A triviális témákhoz hozzá mersz szólni, de az ilyenekhez valahogy sosem kommentelsz. Vajon miért van ez így?
Én tudom, de vajon te tudod-e? Az itt a kérdés.

A nő nő, a férfi meg férfi. Van egy pont, ahol ezek ketten találkoznak - amikor mindketten önmaguk.
Lehet, éveket fogsz ezen gondolkozni, mire leesik, mire gondoltam, de nem könnyítem meg a dolgodat.
Nem tudnám - tapasztalással tanul az ember, akár férfi, akár nő legyen.

Életem során időről időre engem is más emberek tanítottak, húztak felfelé. Köszönettel tartozom nekik. Pedig csak azt tették, amit épp kellett. Akár ők léptek az én életembe, akár én léptem az övékbe, nekem kellett észlelnem a nexust, hogy hány óra van. Ezért tisztelem az embereket. ímert sosem tudhatom, ki kicsoda az életemben vagy épp én ki leszek. Nem kor függő a dolog - néha fiatal tanít idősebbet, néha idősebb fiatalabbat. És ez férfi-nő viszonylatban is működik. Tudom, mi a valódi tisztelet. Hogy emellett te mit hiszel annak, az kurvára nem érdekel - biztos lehetsz benne, hogy nem én vagyok tévedésben e tekintetben. Gondolni, sértődni, dühöngeni, nos, azt lehet - de mindezt te gondolod. Majd az élet igazolja vélelmed helytállóságát - vagy cáfolja.

"Minden lépése veszélyt rejt magában. Meggondolatlan cselekedetei és kijelentései végzetessé válhatnak. Gondolja át a mondandóját, mielőtt megbántana végzetesen olyan embereket, akikre az elmúlt időkben számíthatott. Bizony éri azonban néhány csalódás olyan „barátai” által, akik a szemtől szemben mézes-mázos. Még jó, hogy ha csak csalódik, és anyagi veszteség nélkül megússza a mai napot."

Ja. Szeretem a veszélyt. Meg a női szeszélyt
Ugyan nő szül minden férfit, ám az élet neveli azzá. Ha hagyják. De nő még nem nevelt férfivá fiút a Földön, ebben biztos lehetsz. Se keleten, se nyugaton, se tagnap , se ezeréve. Mert képtelen rá.
Kicsit odabszok a ph értékednek: ha eddig ebben a hitben éltél, akkor tévedtél. Ha még nem hitted el, akkor még nyerhetsz, nem tolsz ki a gyerekeddel. Értelem kérdése csak.
Nincs személyes érdekeltségem a te életedben, se rombolni, se jobbá tenni. De ha már nem kerül semmibe, akkor ez utóbbit adnám inkább. Nincs okom rá tehát, hogy sértegesselek. Ha félreértelmezed hiúságod okán, az a te bajod.
De 20 év múlva, amikor kénytelen leszel végignézni fiaid kudarcait, s hogy te okoztad, nos, akkor tudni fogod, hogy miért szóltam most. Főleg, ha a menyedet neveled arra, hogyan manipulálja uralma alá a fiadat. Mondhatjuk, hogy hülye vagy? Ja, nem kicsit.
A saját gyereked élete nem játék, nő létedre. Másfelől érted, érzed ezt, de gyakran nem tudod, milyen lépések szükségesek ehhez. És rosszul döntesz gyakorta. Nem szégyen, ezt sokan 60 évesen sem látják át, csak mindent másra fognak. Hiba, az élet nem igazolja. Legkésőbb halálos ágyadon szembesülni fogsz ezzel a ténnyel.
Nem aggódni kell érte, hanem megtenni, amit szükséges - az ő érdekében. Ez szeretet, nem az, amit annak hittél. 30-asok figyelmébe különösen. Az 50-esek már általában tudják, megélték, rájöttek, mert látták a végeredményt. Vagy nem, mert nem is akarják.

Pszicho III. Korhatár nélkül
Folytatás - a te 30 másodperced.
Csalafinta vagyok. Bemutatkozómban nem teregetek ki mindent, nem is lehetne.
Előszűrő, hogy nem hívom fel e naplóra a figyelmet s nem teszek ki verset.
Mert az érzelmi intelligenciádat tesztelem.

Ha nem veszed észre a napló gombot - már mutatja felszínes gondolkozásod. Hogy mire nem figyelsz,
mit nem keresel. -10 pont
Ebből követezik, hogy mire nem vagy kíváncsi a másik emberből valójában. -20 pont
Ebből meg az következik, hogy a külső paraméterek alapján választasz. - 50 pont
Utóbbi borítékolja, hogy garantáltan vakvágányon jársz párkeresés ügyben,
tehát lúzer vagy, azaz sokat fogsz csalódni és sok férfinak okozol csalódást.
És ezek után a férfiak a hülyék?
Ez sem volt több 30 másodpercnél. Csak ez nálad történik, és én tudom, hogy mi történik.
Gratuláljak hozzá?
Nagyon türelmes vagyok, mondhatni. Igazán

Pszicho II. (18+, csak erős idegzetűeknek)
Szóval, az áruházban is van két kategória. Az egyik a reklámozott akciós cucc, amit a gyártó épp el szeretne adni. Mert úgy tervezte meg a termék életciklusát (igen, ez így működik, marketing).
Meg van a VIP részleg, ahol a drágább cuccok vannak. Azon belül is két féle, az egyik, amit azért reklámoznak mert túl drága ár/érték viszonylatban, a másik, amit nem reklámoznak, kevésbé drága, ellenben a minősége eladja magát. Nos, én mindig ez utóbbiakra utaztam. Mert a minőség fontos, elérhető áron.
Ennek okán jó cuccokkal tapétáztam ki életem hétköznapjait. Nem csalódtam még, tehát nem rossz ló.
Ha esetleg elgondolkozol azon, hogy a befektetett energiád, pénzed miért nem kamatozik ezen az oldalon, talán a fejedben kéne kezdened a nyomozást. Érdekes dolgokra fogsz bukkanni, ebben biztos vagyok.
Sok éve divat a férfiakat hülyének nézni. Meg kell szerezni, be kell idomítani, hogyan csináld, miylen smink kell, hány centis szempilla, milyen dekoltázs, csak most, csak ma, csak neked (meg a többi milliárdnyi nőnek, ugye, akinek szintén nem sikerül, de ezen egyiktek sem gondolkozik el, se Afrikában, se itt), itt a boldog élet kulcsa s egyéb faszságok - több tanács és bulvár cikk születik erről naponta, mint ahány ismeretség köttetik. És nem veszed észre, hogy mindössze a marketinggépezet áldozata vagy. Mindez hol van önmagadtól? Mert se csúnya, se buta nem vagy önmagadként sem. Általában - ezt mondhatom - kedves, szép és szeretni való, szerethető vagy alapjáraton. Ott szúrod el, hogy többnek, szebbnek és okosabbnak akarsz mutatkozni, mint ami vagy. És csodálkozol, hogy a pasik lécelnek, miután megismertek? A butaság nem erény, akkor sem ha tudományosan alá tudod támasztani.
Legyen magadhoz való eszed, elég az ahhoz, hogy boldog légy. De meg kell tanulnod bízni önmagadban, elfogadni önmagad és ahhoz igazítani elképzeléseidet, vágyaidat, nem pedig fordítva.

Pszicho. (18 , csak erős idegzetűeknek)
Vannak beidegződések az emberben. Bennem is. Ilyen például, hogy az oldal felépítése kényszerűen hasonlít egy nagy áruház kirakatához. Jelen pillanatban a technika fejlettsége ezt teszi lehetővé. Nincsen lehetőség online, illatos, 3D-s chatre HD felbontásban, drót nélkül. A véres valóság: adatlap, fotóval, némi bemutatkozóval, meg naplóval, ennyi elérhető. Mondom elérhető, mert még ezekkel sem él mindenki, ugye. Ki mit gondol az ismerkedéshez szükséges minimumról. Már ez a szó is mutat valamit, ha valaki nem törekszik ebben a maximumra. A hozzáállását az élet dolgaihoz. Mert az kurta élet, hogy ha az ismerkedést, a pasizást/csajozást félvállról veszi, akkor a kapcsolatról, netán közös életről alkotott fogalmai sem különbek. Rá fogsz jönni, hogy így van, ha eddig nem gondolkoztál ezen.
Mondod, hogy egy adatlapból nem lehet megismerni egy embert. Nem is. De ha ki sem töltöd, akkor pl az már lejön, hogy nem gondolod komolyan, csak képzelegsz, többet álmodsz belül, mint amire képes vagy a valóságban. Várod a mannát kb. Mert nem vagy képes megtenni, amit tehetnél az ügyben részedről vagy tenned kéne céljaid eléréséhez. Az ok, hogy nem tudsz magadról írni. De hogy egy bókra sem tudsz reagálni, akkor ugyan hogyan fogsz ismerkedni?
Rodolfo nagy mondása volt, hogy "figyeld a kezemet, mert csalok" - és hiába figyelted, átvert
Most én mondom ezt, más értelemben - de hiába fogsz figyelni, mindössze arra fogsz rájönni, miért nem lehet a pasikat átverni. Ti. saját átverésed, marketing trükkjeid miatt csalódtál eddig is. Amikor az ember csal, nem árt, ha odafigyel, hogy ne higgye el, amit valóságnak hazudik. Mer' a baj mindig abból keletkezik.

Szóval, az rendben van, hogy felteszel 10 fotót, ha szép vagy. Még az is, hogy fotósnál készített, beállított képek. Tudod mi pereg le az agyamban az első 30 másodpercben - mezei pasiként - amíg nézem, olvasom ? Stopper indul. Hogy idegen ember PR javaslatai szerint készítetted. Azaz, nem vagy elég magabiztos, nincs elég önbizalmad ahhoz, hogy önmagad add. Ergo nem vagy tisztában önmagaddal, nem ismered valódi értékeidet, különben nem másokban bíznál. Tehát nem bízol önmagadban. Ambícióid azonban erősebbek, mint amire képes vagy magadtól. Perspektívád tehát mi lehet? Hogy majd a pasi vigyen a hátán, mert attól remélsz boldognak lenni, megtalálni önmagadat. Fordítva ülsz a lovon, hiszed, hogy vissza lehet lapátolni a szart a lóba. Ebből pedig az, hogy te akarsz boldog lenni, s tulajdonképpen eszed ágában sincs partnernek lenni, vállalni bármit, csak ollóztál szép szavakat valahonnan, de csupán önző disznó vagy, lényegében leszarod, hogy a másikkal mi lesz. Komoly kapcsolat, hm?
Jé, pont amiket te szoktál mondani a pasikról, nem érdekes egybeesés ez? Minderről pedig az ugrik be, hogy többet akarsz elérni, mint amire képes vagy, mint amit megérdemelsz. És már tudom, hogy ki vagy, lényegedet, gondolkodásmódodat - stopper állj. 30 másod perc, nem több, amíg ezt elérted, leképezted egy pasiban, miközben ezreket költöttél fotósra. Hülye vagy, mondhatjuk? Nagyjából.
És ekkor még nem volt levél, nem beszélgettünk, nem is találkoztunk. S csodálkozol, hogy ezt gondolom, pedig ha végig pergeted magadban mindezt, akkor te is erre a következtetésre fogsz jutni. Hiszed, hogy marketinggel bármit el lehet adni bárkinek. Aztán pofára esel, hogy a bárki pontosan olyan lesz, mint te. Egy átverő gép. És mondanám, hogy fogtok egymásnak örülni, de te fogod legbiztosabban tudni, hogy magadat verted át, meg legfeljebb pár, náladnál butább, lúzerebb pasit, nem többet.
Az ok pedig mindössze, hogy ez itt nem egy áruház, itt nem vásárolsz, vásárolhatsz magadnak boldogságot. Ember(eke)t. Legfeljebb embernek mutatkozó marketing fogalom-halmazt, mint magad is vagy. Zsák a foltját.
A baj ott kezdődik, hogy valójában nem erre vágysz, ezért nem fog megelégíteni.
Ezt hívják az önámítás csúcsának.
(folyt. köv.)

Másképp élem az életemet egy ideje. Eltűntek az akarások. Nem keresek párt, szeretőt, társat, barátot, hanem várom, hogy megérkezzen. Okulva fejem, lelkem egyszerű motivációinak kudarcaiból, még azt sem határozom meg, ki és milyen minőségben, mikor érkezhet. Azt kell meglátnom, ami van, ami adódik életemben, lehetőségek és ezekkel élhetek. Sokszor cikkezek a fogalmak, szavak értelméről. Ezt sem elméletieskedve teszem, nagyon is gyakorlati szempontok miatt. A félreértések mindig a fogalmak különböző eltérő értelmezéséből fakadnak, és még gyakrabban egyiké sincsen köszönőviszonyban a valósággal, amelyen változtatni szeretnének. Ez az oka, forrása a legtöbb sikertelenségnek az életben - úgy magánéletben, mint üzletben vagy a gyereknevelésben.
Visszakanyarodva mondandómhoz, például a "lehetőséget" nem az ember teremti maga számára. Azt jelenti, hogy valami lehet. Esély valamire, amivel élhetek. Ha én teremteném, akkor döntésnek hívnák, határozott céllal, helyesen felmért erőforrásokkal, tervvel - és egyértelmű sikerrel. Szerintem mindenki más is ezt tenné.
Ami félreértést szülhet köztünk, hogy a lehetőség-szemléletem nem a semmittevő várakozást jelenti. Az életem nem unalmas, nagyon sok minden történik benne, sok a lehetőség. Naponta, óránként, percenként akár. Talán azért, mert figyelek rájuk, s nem agyam vagy lelkem egy-egy faragatlan vágyára koncentrálva izmozok annak megvalósításán, akár évek óta hiába. Volt ez így is, persze, különben nem kellett volna változnom ebben. Akkor, egy hagyományos szemlélet mentén éldegélve gyakran éreztem úgy, nem történik semmi. Pedig dehogy is nem történt. Leginkább az, hogy elszalasztottam milliónyi lehetőséget, pillanatot napban, hónapban, években, amiknek akkor lett volna helye, ideje - csak nem volt rá szemem. Mert nem azt kerestem, más akartam, mint egy buta kisgyerek. Amikkel, ha észreveszem, ha élni tudtam volna, sokkal hamarabb lehettem volna boldogabb.