" ... Az aki szép, az reggel is szép, még ha össze is gyűrte az ágy ... "

Hogy jutott ez az eszembe estefelé?

Ismerősömön zúzódások: megütötte a " párja " . A fiú 25 éves, a nő majdnem 40. A fiúnak van egy 3 éves gyermeke, otthagyta őket az albérletben, most ennél a nőnél él. Iszik is, néha együtt isznak. Ha józan, akkor egész tűrhető, bár mogorva. Fiú vacillál, vissza nem menne, de nem bírja a sértett önérzete hogy már más férfi fekszik az ágyában és viszi sétálni a fiát. Tele van indulattal. A nő valami megjegyzést tett, erre válaszul betakarta úgy, hogy beesett az asztal alá, akkor meg is rugdosta. Most a nő meghúzza magát csendben a saját lakásában. Mit el nem viselnek néha a nők egy kapcsolatért! A férfiak pedig nem találják a helyüket. Ez a fiú is csak kifelé férfias - azt persze nagyon - közben meg kapaszkodik ebbe a nőbe, mint egy pótanyába. Egyébként is se lakása, semmije (autó hitelre persze van), a fizetés kevés, drága a sör meg a cigi, a nő meg fedelet és kaját ad.
Borzasztó, milyen életek, kapcsolatok vannak ...

De evezzünk szebb vizekre! Süt a nao, ettől a kedvem is sokkal jobb. A kezem is javulgat, talán már egészen jól lenne, ha nem csináltam volna vele ezt-azt, de a magamfajta nem tud napokig semmittenni. Csináltam pl. bodzaszörpöt (télire is) száírítottam bodzateát, megvolt a füvesítés is (mindjárt megyek meglocsolom). Mai menü borsóleves friss borsóból, mézes csilis csirke pirított zöldségekkel és pirított tésztával, meggyes-túrós lepény. A fiam hozza bemutatni a barátnőjét. A mosógép már megpakolva és kertészkedni is szeretnék, mert vannak azért normális életek is.

A legtöbb nő előbb-utóbb megkomolyodik, hozzáérik a feladathoz: egyszerre megfelelni minden szerepnek (dolgozó nő, háziasszony, családanya, feleség) bőven elég. És vannak nők, akik valahogy kilógnak a sorból, akiket nem darál be a gépezet, akik a kötelességek mellett boldogok is szeretnének lenni, akiknek fontos az önmegvalósítás, akik nem csak élik, nem csak túlélik, de megélik az életüket. A kor szellemétől, a társadalmi elvárásoktól függetlenül. A közvetlen környezetük kétkedve fogadja életük zajló eseményeit, talán igazán meg sem értik, esetleg szégyellik őket, és ők azok, akikről az unokák csodálattal mondják : micsoda élete volt a nagyinak, nem akármilyen asszony volt!

Segíítsééég! Álmon halok!És roppant nyűgös is vagyok: úúúúútlooom ezt az időőőőőt ...

Valaki nem tudna egy kedves aranyos esetleg pajkos ébresztővel ezen segíteni ?

Barátnőm nevelget. Talána fiatal kora miatt, de még hisz a mesében, tudniillik, hogy engem jó útra tereljen. Legutóbbi leckéje az elengedésről szólt: hogy el kellene engedni a múltat, nem folyton azon rágódni, hogyan kellett volna vagy lehetett volna másképp. Értettem én és igazat is adtam neki. Mégis mikor megkérdezte, mit engedtem el legutóbb, azt feleltem, a bringám kormányát, de azt is rohadtul megbántam. Azt hiszem, nem örült a válaszomnak, talán ezért nyelte félre a kávéját. Pedig igyekszem gyakorolni az elengedést. De azt is tudom, nincs új élet. Ami történt, megtörtént, aminek részese voltam, az örökre velem marad. Ettől lettem olyan, amilyen. A bekoszolódott éveimet nem lehet csak úgy eldobni vagy elengedni. Ki kell mosni. Önismerettel.

Az élet megtanít minket sokmindenre, s mikor már magunkévá tettük a tapasztalatot, bebizonyítja az ellenkezőjét, csak, hogy tudjuk, miden lehetséges. Ezért nem érdemes komolyan venni a mai napot, sem az utána következőket. Kívánok inkább vidámságos - finomságos - napsütéses - lazulós - sikeres és főleg szerelemre rátalálós hetet, kinek-kinek igénye szerint!

" El kell szánnunk magunkat, hogy megszabaduljunk eltervezett életünktől, mert csak úgy élhetjük azt az életet, ami vár ránk. " (Joseph Campbell)



Végre egy jótanács, amivel nem lesz gondom, ugyanis annyiszor húzta keresztbe az élet a számításaim, annyi felépített boldogságot döntött szét, sokszor alapjaiban megrengetve az életem, hogy már nem tervezek. Csak ennyit akarok hallani : itt vagyok, melléd szegődnék, sokkal érdekesebb, ha ketten nem tervezünk.

Kissé nehézkesen megy az írás, tegnap látványos fekvőtámaszt követtem el a Határ úti csomópontnál a reggeli órák törzsközönségének, lendületből persze, ahogy azt illik. Azután töretlen lendületben megismerkedtem egy nagyon kedves sebész főorvossal, akivel eddig csak írásbeli és telefonos munkakapcsolatban voltam, azt mondta, nagyon örül, hogy végre személyesen is megismerhet, mit mondhattam vlna : én sokkal kevésbé. Annak viszont igen, hogy röntgen sztárfotóimon törés nem látszik, gipszelni nem kellett, megtette inkább a természet, cipónyira dagadt kékeslilában tündöklő kezemhez milyen ruha is illik majd a mai színházi programhoz? Nem is beszélve a jobb kéz nélkülözéséről, kerékpár túra helyett van egyéb mindenféle tortúra, a szerencsétlenkedésem kész kabaré, Magdám, most méginkább együttérzek Veled!
A család maradék kajákon él, legalább végre egyszer kiürül a hűtő, ugyehogyugye, mindnnek van előnye. Nem is beszélve a Baccardi brezeerről, amit nagyon szeretek és gyógyírnek kaptam valakitől, aki bizonytalan szerepet tölt be az életemben.A történet nem sietős, egyáltalán nem,már éppen kezdtem jól érezni magam független nőként, meg papolni nagyon tudok a bizalomról és a nyitottságról, de azért nem könnyű. Úgy vagyok kicsit, ahogy mondani szokás, nem a cél a fontos, hanem az út. Ezt, mint tanuló vezető, több szempontból is átérzem, és csak annyit mondhatok, rajta vagyok.

Csatolt kép:

---

Apró darabokból rakosgatom az időt. Emlékekből építem a valóságon átfutó lélekárnyakat, még hiszem, hogy egyszer megfejthetem, meglátom ki vagyok én. Korrózió marta múltamban megkopott már sok fájdalom az ürességet is belepte a rozsda: de a magány belém ivódott, talán sosem felejtem el, hogy milyen egyedül elaludni. Most mosolyogva nyitottam ajtót az új napnak és lehet, hogy helyére kerül néhány újabb darab, játék az élet. Nemrég vesztettem, sírva zúztam szét amit építettem, hogy elejétől kezdjem megint. Most újra rakosgatok, perceim könyörületben telnek, ismerkedem az új alkotással - ez is én vagyok. Apró darabokból, szilánkokra hullott pillanatokból. Azt mondod, neked tetszik. Mosolyodtól öröm árad szét bennem - beépítem az alkotásba. Ne vedd el, ÖSSZEDŐLHET az egész.

Meneküljön ki merre lát, főként a Dél-Pesten lakók : sikerült a KRESZ vizsgám, volánhoz ülök

Növeli a szexuális vágyat az eper. A sör pedig - legújabb kutatások szerint, naná, hogy a brittek - ezernyi jótékony hatással bír, pölö fokozza az agyműködést. Vágyam egyébként is van, leginkább egy társra, sörözni sem jó egyedül, így zsákutcába jutottam. Még szerencse, hogy vannak kutatási eredmények a fokhagyma és a vöröshagyma jótékony hatásairól is, a nagy társtalanságban most igazán büntetlenül és minden aggodalom nélkül ehetem.

" Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva. "

(Kormorán)

Savanyú a szőlő. Illetve nem a szőlő, hanem az eper. Gondoltam, megkóstolok egy keveset, mielőtt nagyobb mennyiséget hazavinnék a gyerekeimnek. Mit mondjak, voltak velük gondok, főként kiskamasz korukban, de ennyire roszak azért soha nem voltak! Nem büntetem őket, vettem inkább egy kis jonatánt. Hiába, az epernek még nincs itt a szezonja, a melegházi kényszerérett, bármilyen illatos és gyönyörű bordó, illúzió csupán, sosem lesz az igazi. Mint ahogy az életben is - vélem - mindennek megvan a maga ideje. Ki lehet ugyan erőltetni a sorstól, de nem érdemes. A csalódás nagyobb lesz, mint ami 30 dkg eperhez tartozik. Ebből kiindulva megpróbálok (kos létemre már a próba is nagy szó!) türelmesen várni. Azért jó lenne tudni, mikor jön el az én időm.

Mennyei akácillat van. Mindig a dédi jut eszembe róla, aki fiatal korában akác kölnit használt. Az volt az üzletekben, gyönygyvirág meg Krasznaja Moszkva. A locsolókölni ibolya volt. Manapság már külön parfümös boltok vannak, hihetetlen választékkal, különböző koncentrációval, helyenként már-már megfizethetetlen árakkal. Talán ezért is vagyok hűtlen a dédi szokásaihoz, és használok hol ilyet, hol olyat hangulattól és eseménytől függően. Néha elhatározom, hogy keresek egy egyedi illatot, ami csak az " enyém " , de még nem találtam rá. A Gucci, ami ma tetszik, lehet, hogy holnap már nem jön be. Egy valamit biztosan nem fogok használni : férfi fogáshoz feromonos parfümöt. Remélem, a dédunokáim sem.

Tegnap színházban voltam: a Coelho 11 perc c. könyvéből készült darabra, nem véletlenül kaptam jegyet. Nagyon tetszett, csak ajánlani tudom, de csak azoknak, akik nem csak a felszínesen látványos idézeteket küldözgetik tovább a facebookon, hanem valóban elgondolkoznak a dolgok mélyebb tartalmán. Nekem személy szerint sokat adott a tegnapi este. Így is, úgy is.
Szép napotok legyen, de vigyetek esernyőt, délután már szükségetek lehet rá!

Játék az élet, mondják a bölcsek én meg - bármennyire egyetértek is vele - mérgelődöm, hogy tele a hócipőm a játékszabályokkal. Helyenként nem tudom követni, helyenként nem értek vele egyet. Viszont játszani azt nagyon szeretek - na nem szerencsejátékot, volt szerencsém közelről megtapasztalni, mivé válik egy ember, hogy siklik ki egy élet fékezetlenül az adrenalin és a pénz csábításában - hanem csak úgy tét nélkül. Na jó, néha tétre pl. az After eight csokilapocskák remek alapnak bizonyultak. Szeretek társasozni is, ma már nagyon szuper felnőtteknek való játékok vannak (nem az erotikus töltetű játékokra gondolok, ahhoz nem baráti kör, inkább egy társ kellene, hanem pl. a Cluedo vagy a Riziko játékokra) és bolti társas híján házilag is lehet gyártani: egyszerű Ki nevet a végén alap, de a különböző kockáknak szabadon lehet jelentéseket, feladatokat adni. Szeretem a kártyajátékokat is vagy sakkozni, Beugróból lopott ötletek alapján " bohóckodni ", Honfoglalózni. Nem vagyok profi semmiben, de ez különösebben nem izgat, " kifizetődő " játékostárs vagyok, ugyanis nem akarok mindenáron nyerni, én a játék öröméért játszom. Azt gondolom, kizárólag a nyerésre hajtók egyfajta energiavámpírok, olyan energiahiányos, személyiségzavaros emberek, akiknek átmeneti enyhülést nyújt egy ilyen győzelem. Kerülöm őket, mint ahogy azok az emberek sem engem keresnek, akik inkább csendben meghúzódnak egy sarokban, kivonják magukat mindenből. Mert játszani jó. Még akkor is, ha nem játék az egész élet.

Kaptam, megosztom :
Ne utasítsd el az új kapcsolatokat csak azért, mert a régiek nem működtek! Rá fogsz jönni az életed során, hogy minden egyes emberrel való találkozásodnak célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak. De a legfontosabb, hogy egyesek ki fogják hozni belőled a legjobbat.
Indulj és ne nézz hátra!

A hétvégi piaci bevásárlás elgondolkodtatott. Van már spárga, apró zsenge uborka, ropogós saláta, medvehagyma, már lehet újkrumplit kapni, megy le a karalábé ára, az eper is megfizethető, ha nem is olcsó. Egyre nagyobb a választék, szebb, frissebb. Egy - két hónapig majd tobzódunk, lesz minden, sőt, csak most lesz, sürgető kényszerrel pl. eper. málna : most vegyél, most egyél, utána jönnek a szűkösebb idők, megint várhatsz egy évig.

Ilyen ez az időszak, a május - június mindenben. Nézem a kerteket, mélyet szívok reggel a friss levegőből, amit már korai órán is átitatnak a mennyei illatok, orgona, gyöngyvirág, és ezernyi virág illatozik és gyönyörködteti a szemet. Buja, zöld, élettel teli minden.

Olyan a természet, mint egy hűtlen szerető. Augusztusra ebből már alig marad ...

Tud valaki egy jó (nem túl közismert, nem zsúfolt, autóval nagyjából megközelíthető) bográcsozóhelyet Pestközelben?

Egy buta mondás szerint egy nő férfi nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül. Ezt sosem értettem. Nem vagyok egy elveszett nő, mégis hiányzik az életemből a férfi és most szigorúan az élet gyakorlati oldalára gondolok. A " pártalan " életem úgy hívom, hogy túlélő show. Mert rendszeresen adódnak dolgok amikor szembesülök a nőiség korlátaival.
A minap pl. a fiam egy laza mozdulattal valahogy leakasztotta a hálószobai bukó-nyíló ablakot a keretről. Aki szerelt már ilyet, tudja, hogy nem olyan egyszerű. Legalábbis nekem nagyon nem volt az. 3 réteg bizonyíték nem ígéret sem használt, önmagam paródiájaként álltam nyomorultul miközben tetőtől talpig kivert a víz. Végül röpke 2 órás kínlódással, de megoldottam, jöhetett az újabb epizód. Csöpögő csap, leégett fűnyíró, lakkozásra váró ajtó, elromlott öblítő tartály, kiégett biztosíték ... válogatás nélkül minden, mert a shownak folytatódnia kell. Ez az igazi valóvilág.
Gondolom, a férfiaknak sem könnyebb bizonyos helyzetekben (a kivételeknek gratulálok) nem kis teljesítmény a női oldalt helyettesíteni sem. Mégis dúl a háború, mégis ilyen ostoba falfirkák virítanak, mert hová is lenne a büszkeség, ha bevallanánk, hogy nem könnyű. Mi több, időnként nagyon nehéz.
És nem biztos, hogy az a győztes, aki a legtovább bírja ...

Mindenkinek jó hétvégét kívánok, nekem 4 napos lesz, de nem fogok unatkozni, fentieknek megfelelően zuhanyfülkét cserélek. Elmondanám, hogy már a kiválasztásával milyen gondjaim voltak, de megoldottam. Büszke vagyok magamra. De olvassátok ezt a mondatot úgy, hogy átitatja az irónia : nem büszke szeretnék lenni, hanem boldog.